13.fejezet

Bocsi bocsi és nagy sokszor bocsi. Eltűntem tudom. De felesleges lenne magyarázkodnom.
Hoztam, egy csepp fejezettet inkább egy átmenetnek mondanám. tényleg nagyon rövidke, de remélem azért tetszik majd nektek. Cupp Hannah

                                                                         Alex .    
   
         Követtem , mikor kilépet a hideg csípős estébe , kezeit a mellkasa előtt össze fűzte és , sötét szemekkel nézet maga elé. Hallottam , ahogy halkan de mérgesen ejti ki a szavakat a száján .
- Megöllek !- ennyit mondott összesen , de tudtam , hogy megtenné , bárki is volt az a valaki akit tönkre tette, most már talált magának több ellenséget is . Közel léptem hozzá , át karoltam , kicsi reszkető testét , s olyan közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam . Fejét a mellkasomnak támasztotta , éreztem ahogy mély levegőt vesz , amit egy ideig bent tart , majd lassan kifújja. Nyugtatja magát.
- Ez a valaki , tudja , hogy itt vagyok , hogy vissza jöttem .- motyogta maga elé.
- De , most már én is itt vagyok és nem hagyom , hogy bajod essen .- csókoltam bele a hajába .Soha , nem hagyom , hogy baja essen , most már soha .
- Ez, nem elég. Alexes.-súgta maga elé- Tudja, hogy nem haltam meg, tudja, hogy én éltem túl egyedül, mindent, tud. Akkor az is tudja, hogy te velem vagy. És bántani tud téged. Amit nem akarok.-rázta meg a fejét- Nem veszíthetlek el téged, abba bele halnék, bele.- éreztem, ahogy hüppögni kezdet, és nemsokára feltörik belőle, a mély zokogás, amit nem akarom.
-Hé.- fordítottam magam felé, letöröltem azt az egy csepp sós könnycseppet, ami kigördült mély kék szemeiből és végig akartak csordulni, apró angyal arcán.-Ne, merj sírni, kérlek. -leheltem  egy csókot, a második könnycseppjére-Nekem nem lesz semmi bajom, se. Megtanultam magamra vigyázni, a LV-nál, soha nem feküdhetsz le úgy, hogy félsz a másnaptól. Miattam ne aggódj kérlek, Mel nekem csak te vagy a fontos, hogy neked ne essen semmi bajod, nem hagyom, hogy az a valaki a közeledbe menjen és kárt tegyen benned. Nem hagyom.- ráztam, meg a fejemet, és csókoltam meg, hogy feledhessem vele mind ezt. Azt akarom, hogy feledjen, hogy ne érezze azt a keserű érzést, ami most ott van a torkában, ami feltörni készül,és át akarja engedni a helyet a rossz érzéseknek.
-Nem tudok, nem sírni, mikor tudom, hogy valaki aki megölte a családomat, és kis híján engem is, itt van és tudja, hogy én is itt vagyok. És most arra vár, mikor adhatja nekem azt első fájdalmas pofont, amit már meg is tett, hiszen itt van minden ami a családom utolsó napján történt, és nem csak azokon a papírokon, Alex.-emelte a kezét az égbe, elhátrált tőlem, és a szoba felé mutatott a kezével.- Hanem itt.-mutatott e fejére-A gondolatimban, az álmaimba, még a valóságban is.- láttam, hogy a keze remegni kezd, majd sírva rogyott, le a földre. Utána kaptam, kezembe vettem, hogy ne a hideg éjszakában a sírjon. Felemeltem, majd a két kezemben vittem vissza a meleg szobába. Lettem, sírástól remegő testét az ágyra, ott azonnal összegömbölyödött, mint egy apró kisbaba. Simogatni kezdtem, a hátát, hogy hátha rám figyel, meg akartam nyugtain, de tudom, hogy nem tudom megnyugtatni őt.
- Mel kérlek, néz rám.- súgtam a fülébe, de ő csak megrázta a fejét és még jobban sírt. Halottam a hangjában, hogy fájdalmai vannak, méghozzá nagyok. Nem tehettem mást, csak vártam, hogy magától megnyugodjon. Addig vártam, még mély álomba nem sírta magát. Oda bújtam mellé és védelmezően közel húztam magamhoz.

Reggel, Mel holt korosan sétált a lakásában, be a fürdőbe ahol fél órán át volt . Nem tudtam elképezni, hogy még is mit csinálhat ott. De mertem remélni, hogy nem csinál semmi rosszat. Mikor kilépet a fehér ajtón, készen állt arra, hogy elinduljunk a suliba. Nem értem miért akar, suliba menni, a sok gyökér ember között ülni, ahelyett, hogy itthon a nyugodt helyen ülhessen és ne a veszély központjába lehessen. Félek, hogy az a valaki aki azt  a levelet küldte neki, nem fog felbukkanni és nem tesz kárt benne. Igen én félek. Ez elég furcsa, hiszen a LV-nal elég kemény életet hoz annak a személynek, aki csatlakozik hozzájuk. Meg tanít minket, küzdeni a élet ért, és félni azok ellen akik nem olyan mint mi. Elnyomta, magamban ezt az érzés, nem gondoltam volna magamban még soha se, hogy félteni fogok egy olyan embert, aki fontosabb számomra mint bárki más, de most, hogy bele szerettem Melany-ba rájöttem, hogy érte akár ölni is tudnék.
Nem eshet baja, még akkor sem ha mellette vagyok, féltem és szeretem .
Mély levegőt, az egész kocsijában ez visszhangzott, mikor megérkeztünk a suli parkolójába. Éreztem, hogy már mindenki minket nézet, de nem érdekelt, engem soha semmi sem érdekel. Oda léptem Mel mellé, átöleltem a derekát, még szorosan tartottam, és nyomta egy biztató csókot az arcára.
- Otthon, kettesbe jobb lett volna, minthogy itt ebbe a lepratelepben.-súgtam a fülébe, mikor oldaltól a fák felől, hangos füttyszó hallatszott, azonnal oda kaptam a fejemet, a srácok voltak azok, akik tapsolta és ujjongtak, hogy Melany mellett látnak. De ekkor nekem meg eszembe jutott, az a retek fogadás, amit kötöttem. Ami tönkre tehet mindent. Miért is tettem meg azt a szart? Miért nem emlékezte, az egészre, hogy én bele mentem az ilyen játékba? 
- Tudom.-sóhajtott mellette Mel,így engem kizökkentett a gondolkodásból. Kinyitottam neki az ajtót, megvártam még besétál, majd újra mellé léptem- De akkor egész nap járna az agyam, itt meg eltudom terelni a gondolataimat.- mondta, amit leült a kémia terembe, leültem vele szemben. Kisimítottam egy kosza könnycseppet az arcából, majd nyomtam egy csókot a szájára.
- Eltudnám feledtetni veled, mindent gondolatodat, ahhoz nem kéne itt dekkolnunk egész nap.- mosolyogtam rá kacéran, mire egy mosoly jelent meg az arcán, amint kinyitotta a szemét.
- Alex.-rázta meg a fejét, mosolyogva
- Mi az ?- csaptam fel, halkan nevetve.
- Nem, tehetem még.- rázta a fejét- Ehhez, még nem vagyunk olyan szintet, kettő a fájdalom a hasamban még jobban elterel minden, olyan érzést amihez az , az élmény fűzne-hajolt közel hozzám, majd megcsókolt.
- Akkor, milyen szinten kell lennünk?-kérdeztem csókunkban.
- Azt nem árulom el.- rázta meg a fejét, majd az arcomba mosolygót, amint a tanár belépet. A pad alatt, összefontuk a kezünket. Még Mel egész órán írt minden félét, én csak gondolkodtam és néha firkantottam valamit a füzetembe. Annyira nem érdekelt, ez az egész.

Életljel !

Hellóka !
Jó hír , hogy már elkezdtem , de a rossz az , hogy nem tom mikor fejezem be . De sietek vele . Azon vagyok. Csak , hogy itt az utolsó két hónap és még mindig kell javítanom. De rajta vagyok .
Cupp addig is :DD

12.fejezet.

Melany

           

Alex , ölelésben aludtam el , nem akartam , hogy elmenjen és ott hagyjon engem egyedül. Most , ne. Mellkasán pihentettem fejemet , éreztem ahogy a mellkasa süpped és emelkedik , szép lassan . Olyan meghitt pillanat volt ez , amire mélyen legbelül nagyon vágytam , de valahogy soha nem volt erőm megvalósítani . Eddig csak feledni akartam , el mindent ami az nap történt , de most , hogy újra feltámadt bennem az emlék vihara , így már nem megy. Bennem mard , örökre. A történtek , minden egyes másodperce, ahogy a nővérem szemébe néztem, láttam , hogy azt kéri segítsek neki , akartam segíteni , az volt minden vágyam , de nem tudtam . Én ehhez gyenge voltam akkor ott a kocsi mellett.
Nem mondhattam utoljára nekik , hogy mennyire szeretem őket. Az életemnél is jobban szerettem , és még mindig szeretem őket, még ha onnan fentről is néznek le rám.
De , azt megígértem magamnak és nekik is a , temetésük napján , hogy kiderítem , ki volt az a valaki aki tönkre tette az életemet akkor az nap és elvette tőlem a legfontosabb embereket akik körül vettek .
Éles fájdalom hasított a hasamba , morogni kezdtem és mocorogni . Éreztem , ahogy Alex közelebb húzz magához . Kinyitottam a szemem , a szobában még mindig csak a lámpa fénye világított , oda kint sötét volt , nagyon sötét. Alex szuszogása beterítette az egész szoba csöndét. Olyan édes volt. Kimásztam az öleléséből , óvatosan kikúsztam az ágyból , belebújtam a mamuszkámba , és kicsoszogtam a konyhába. Ahol a hűtőből kihalásztam egy zacskó jeget és a sebre szorítottam. Azt mondta az orvos , ezt csináljam ha nagyon fáj. Nekem fogalmam sincs, hogy ez miért jó, de ő az orvos ő tudja. 
A hasamra szorított  jéggel sétáltam vissza a szobába , de épp akkor kopogtak mikor már az ajtóba megálltam .
- Ki lehet az ?- kérdeztem hangosan magamtól, sóhajtottam  egyet , majd elindultam az ajtó felé. Kíváncsi vagyok még is , ki az aki hajnalok hajnalán ide jön , pont hozzám. Mintha olyan sok emberrel lennék , jobban mostanában . Sierra biztos , nem jönne , ő tudja , hogy ilyenkor aludni szoktam .
Lassan oda értem az ajtóhoz , ilyenkor sajnálom , hogy nincs ilyen kukucskáló hülyeség az ajtómon , kikiabálni meg nem akarok , mert akkor fel kell Alex és , azt nem szeretném , inkább aludjon . Úgy is látszik rajta , hogy keveset alszik.
Vettem egy mély levegőt , majd lenyomta a kilincset , az ajtó meg kinyílt és egy sötét bőrű , szőke hajú fiú állt előttem , ő tényleg fiú volt és nem férfi , az arcán lehetett látni .
- Ez a tied !- nyomot a kezembe egy kis sárga borítékot , majd se szó se beszéd hátat fordított és elment . Én meg csak ott álltam , tátót szájjal és bámultam utána .
- Oké.- nyögtem ki nehezen , becsuktam az ajtót , jól bezártam , majd a kezemben lévő borítékkal mentem vissza a szobába . Beültem Alex mellé az ágyra , aki még mindig aludt .
Nem volt szívem fel kelteni , de egyedül most nem merem megnézni ,  még is mi van benne .
Óvatosan megböktem Alexet aki csak morgott és hadonászott , de nem igazán szeret volna fel kelni . Gondoltam , egyszer nem elég, így még egyszer megböktem, de ugyan az , harmadjára majd kiáltottam is hozzá.- ALEX !- lehet , kicsit túl erős volt , mert megijedt és a nagy hadonászás közepette , lepördült az ágyról , és egy jókora nagy puffanással ért földet.
- Hát , na , mi van ?- nézet fel , ahogy sikerült feltápászkodnia  földről.
- Ne , haragudj . De a bökdöshettelek volna egész éjjel , szerintem nem akkor se keltél volna , fel . Bocsi .- nyomtam egy csókot a szájára ahogy mellém vissza ült.
- Hmm... oké, nem haragszom , de miért keltettél fel és a legfontosabb , te miért vagy ébren ?
- Öhm... csak ki mentem jégért a hasamra , és közben valaki csöngetett , és ezt hozta , nekem. De nem merem kinyitni egyedül. - néztem rá , majd elé helyeztem a borítékot .
- Ki hozta ? - nézet rám.
- Nem tudom , nem mutatkozott be . - ráztam , meg a fejemet.
- Akkor , hogy nézet ki ?
- Sötét bőrű, szőke hajú volt ..ennyit láttam . - elég erősen szuggeráltam a borítékot , mintha beszélne nekem , ha így nézem . Nem mintha nem örülnék neki , ha elkezdené nekem itt mondani , hogy mi van benne , hogy nekem  ne kelljen kinyitni ezt a valamit. Félek , hogy valami olyan dolog van benne , amit nem szeretnék látni . De ezt , csak akkor tudom , meg ha végre kinyitjuk az a kis vacak borítékot. - Ki kéne nyitni .- mondta , majdnem hangtalanul .
- Kinyissam ?- kérdezte .
- Jó lenne , mert , hogy én nem merem az is biztos .
- Oké .- mondta Alex , majd egy ásítás közben felemelte a borítékot és , elkezdte letépni róla azt a kis szarságot , ami össze fogja a két papírt . Egy mozdulattal ki is nyitotta. Rám nézet én meg csak bólintottam . Belenyúlt és kihúzott belőle , sok -sok papírt.
Lehelyezte  egymás mellé a papírotok az ágyon , én csak néztem ,hogy mik vannak ráírva.
- Mik ezek ?- kérdezte , mikor egy két fényképet húzott ki és azt is letette.
A szemem elkerekedett , azonnal a két kép után kaptam , az egyiken a baleset helye volt , ahol meghaltak a szeretteim és kishiján én is . A másikon én voltam , amint ma kiléptem a kórház ajtóján.
- Add ide azt a papírt .- mutattam arra amelyik előtte hevert. Értetlen fejjel nézet rám , de oda adta nekem . Azonnal olvasni kezdtem , a papíron lévő szöveget.      

Ezen a balesetről írtak , hogy engem megtaláltak épp csak életben voltam , de a szüleimen és a nővéremen már nem tudtak segíteni .
Ledobtam magam elé és a másikért nyúltam , ezen csak rólam írtak . Ezt is ledobtam és a harmadikért nyúltam. De amit ezen a papíron láttam , nem vártam .

            NE AKARD TUDNI MI TÖRTÉNT , MERT LEHET , HOGY TE IS ÚGY VÉGZED AHOGY A CSALÁDOD . 

Olvastam hangosan , fel. Nem tudom miért olvastam hangosan , de meg tettem . Alex kitépte a kezemből a papírt és ő is elolvasta legalább nyolcszor ha nem többször . Majd , hallottam ahogy kitört mint egy vulkán és hol spanyolul , hogy angolul szitkozódót . De nem , ment , hogy megértsem , hogy mit mond , mert az agyam lesőtétedet  . Felálltam az ágyról , egyenesen az erkély ajtó felé sétáltam , a lépteim olyanok voltak mintha már szellem lennék , mintha lebegnék. Kinyitottam az ajtót és kiléptem a csípős hidegbe .
Valaki követ, és ez a valaki , az akit tönkre tette az éltem . Tudja , hogy tudok valamit , amire nem jövök rá . Pedig az orrom előtt van , és ő tudj.
- Megöllek .- szűrtem a fogaim között .

11.fejezet.

Alex .  

    

Tegnap este , az a csók amit Melanytól , kaptam . Teljesen elöntötte az agyamat , azóta is minden egyes másodpercben csak azok a jelent játszódik le a fejemben . Nem akartam elengedni , soha sem . De olyan lágyan és kényelmesen , aludt el a kezembe a csókunk utána. Jó ideig csak fogtam és öleltem . Majd mikor már úgy éreztem ideje elmennem , óvatosan lefektettem az ágyra , betakartam és nyomtam egy lágy , csókot a homlokára, majd ott hagytam . Pedig nem akartam . Nagyon nem . Oda akartam feküdni , mellé és érezni akartam , ahogy a mellkasa , süpped és emelkedik , hallani akartam , ahogy lassan susog a fülembe , amikor oldalra fordul és talán megölel. Ajj egyszerűen , őt akartam.
Otthon ültem , az ózdi kanapénkon , elnyúltam rajta. Ilyen se szokott lenni . De nem volt kedvem , ma a haverokkal oda kint lógni és tenni a fejemet. Most kivételesen , még Hector sem logót rajtam , hogy tegyem ezt , azt , meg amazt . Így most csak feküdni , akartam és csak Melanyra gondolni , ábrándozni . Lehunytam a szeme és csak a tegnap estét játszottam , le újra és újra.
- Alex.- anyám , hangja ébresztett fel .
- Igen , anya ?- nyitottam ki a szemem és pislogtam rá.
- Miért érzem úgy , hogy valami baj van , vagy valaki nagyon a gondolataidba fúródót? - miért is , nem lehet az anyák előtt eltitkolni , ha szerelmes vagy , vagy csak bánt valami ? Ja igen , mert ők , bármire rá jönnek . Előttük , mi csak egy nagy nyitott könyv vagyunk. Ez szívás. Néha . Anyám , leült mellém a kanapéra , még én felültem és a szemébe néztem . Mostanában , nem beszéltem vele úgy mint régen , inkább csak arra koncentráltam , hogy megvédjem őket . A családomat , ami maradt. Az apám elment , most nekem kell rájuk vigyáznom és nekem , kell őket terelnem a jó irányba . Nem hagyhatom , hogy pont úgy bajuk essen , mint Melanynak .
- Mond el anyádnak , Alex !- szólalt , meg anyám  kis csend után. Megráztam a fejem , hogy kitisztuljanak a gondolataim . Igen , el kéne mondanom neki ami történt , de tudom , hogy anyám rám riad , hogy még is miért viszek magammal olyat , akinek semmi köze a Latin Vér-vonalhoz.
- Anyu . Az én hibámból , majdnem meghalt egy olyan személy , akinek semmi köze a LV -hoz , és még is ott volt, mikor nem kellet volna . Majdnem meg halt .- néztem fel , anyám szemébe . Féltem ,fel nézni és meg látni mennyire lesz rám dühös emiatt. Annyira , mint én magamra , biztos , hogy nem ! De még is , tudom , hogy le tudná venni a fejem , ezért.
- Mi történt ?- furcsa volt , mert anyám hangja nyugodt volt , a kérdése is nyugodt volt . Még . - Melany , egy lány az iskolából , talán mondhatom úgy is , hogy kicsit túl lőttem a célon , és a fagyi vissza nyalt. Össze kaptam vele , és mikor haza akart menni , Hector megjelent , közbe léptem , hogy ne essen baja , de nem tudtam már haza vinni , mert Hector nem engedte. Így el kellet velem jönni , egy behajtásra. De az a behajtás , se úgy történ ahogy szokót. Minden kicsúszott a kezemből . Lövések dörrentek fel , majd már csak arra emlékszem , hogy Melany a földön fekszik , meglőve. - hajtottam le a fejem . Megváltoztam , nem szoktam , anyámnak erről beszélni . Soha , eddig még egy szót sem meséltem , neki , se az öcséimnek arról , hogy mit teszek ilyenkor . De most valahogy kicsúszott a számon . Ez van !
- Miért van a kezeden a kötés ?- kérdezte , a hangja még mindig nyugodt volt.
- Melany , meglőtt mikor , egy golyó eltalálta a hasát . Véletlen volt.
- És , hogy van Melany ?- kérdezte anyám.
- Azt , hiszem jól van .- mosolyogtam halványan .
- Ott voltál , amikor nem itthon éjszakáztál . Úgy -e?
- Igen .
- Akkor ,mit keresel most itthon ?- kérdezte . Nem értettem , felé kaptam  tekintetem és csak meredtem rá. - Alex, talán hülyének nézed az anyádat ? Látom , hogy bele estél abba a lányba . Tudom , hogy nem a mi fajtánk és nem örülök neki , de mit tegyek . Szeretném , ha te is boldog lennél végre. Menj már , akkor hozzá. - anyám teljesen meglepet . Felálltam , nyomtam egy nagy Mexicói puszit az arcára.
- Te is , tudod , hogy teljesen boldog soha nem leszek . De anya , ez olyan titok amiről csak te és én tudunk . - néztem a szemébe mielőtt kiléptem volna a ház ajtóján.
- Örök titok .- mosolygót rám anyám , majd dobott felém egy anyai csókot , én meg még mindig mosolyogtam rá , majd kiléptem a házból és a kórház felé indultam .

Első utam a kórházba vezetett , de ott mondták , hogy haza engedték . Furcsálltam , egy kicsit , hogy ilyen hamar haza mehetett. De , jobb ha inkább oda megyek most. Talán !
Felültem a motoromra , újra . És Melany háza felé vettem az irányt. Hamar oda értem. Nem állt egy kocsi sem a garázs előtt , így gondoltam nincs itt Sierra. Vagyis remélem . Mert még egy veszekedést , most nem lenne , erőm végig játszani vele. Nem mondom , tud ha akar. És ő nagyon akar. Felparkoltam az üres garázsfelhajtóra , leszálltam a motorról és elindultam az bejárati ajtó felé. Lassan , emeltem fel a kezem és nyomtam meg a kis csengőt , ami a falon foglalt helyet.
Vártam , hogy valaki ajtót nyisson , azt hittem nincs itthon , hogy netán Sierrához ment , de akkor viszont nem láthatom . Amibe bele halnék.
Épp , hagyni akartam a picsába , mikor a kilincs lenyomódott , és a zár kattant egyet. Az ajtó lassan , kinyílt és Melany állt az ajtó másik oldalán , rövidnadrágjába , és fehér topjába , a haja kócos volt , de így volt aranyos . Mosoly húzódott a számra, és ahogy láttam az övére is mikor meglátott. Ennek örültem .
- Szia , gyere be .- tárta szélesebbre az ajtót , majd megfordult és lassan elindult , kimért lépésekkel befelé. Beléptem , bezártam az ajtót és követtem . Annyira rossz volt nézni , ahogy szenvedett, mert tuti , hogy szenved. A hasán nyugtatta a kezét ,még akkor is mikor végre beértünk a nappaliba és leült a kanapéra . Sziszegések és aúzások között foglalat helyet. Betakartam magát , majd hátra dőlt és engem nézet. Leültem a lábához , még is közel akartam lenni hozzá. De mit mondjak . Bocsánatot kéne kértem , mind azért ami tettem , és azért is , hogy majdnem megöltem .
Csend volt. Csak néztük egymást , semmi más nem történt , a hűtő zúgása, és a levegővételünk hallatszott csak .
Túl kínos kezet lenni a , csend . Meg kéne már szólalnom. Ideje lenne !
Nagy levegőt vettem és át gondoltam , mit kéne kinyögnöm .
- Sajnálom .- hát , nem valami sok . Gyerünk már Alex, lehet , hogy nem szoktál ilyet tenni , igen nem szoktál . De ideje elkezdeni , nem gondolod !?- beszéltem , magamhoz .Még szerencse , hogy magamba .
- Azt , hiszem bele fáradtam ebbe a bosszúba . Én feladom , te nyertél Alex.- meglepődve pillantottam fel rá.
- Mi ?- kérdezte vissza , mintha nem érteném .
- Nincs mi ? - mosolygót el , istenem  de aranyos . - Nem , jó beismerni , de nem akarom fojtani ezt . Azt hiszem , ez a lövés amit kaptam ,helyre hozta az agyamat. Igaz , tönkre tettél egy olyan , dolgot ami fontos volt nekem , de ez ellen már nem tudok mit tenni . Viszont , nem akarom , hogy te is elveszítsd a családod , ami még van . Én tudom , milyen mikor , minden a szemed előtt történik , és habár a düh vezérelt , nem szeretném , ha veled ez történne. - vett egy mély levegőt , ami végén , sziszegésbe tört ki és , fintorogva , kapott a hasához.
-Tudom , és ezt is sajnálom. Nem kellet volna , ilyen bosszút kitalálnom , egy olyan apró kis csínyre. Az , hogy miatta , meg kis híján meghaltál , bárhogy, bármennyire , bocsánatot kérek , te lehet megbocsájtasz nekem , de én nem tudok magamnak . Az én hibámból , majdnem meghaltál , és ezt nem tudom megbocsájtani.
- Azt , hiszen , nekem inkább a kocsiba kellet volna , akkor maradnom .
- Talán , jobb lett volna .- helyeseltem .
- De , nem maradtam és innen látszik , hogy velem nehéz , dolga van mindenkinek . Nem vagyok olyan lány , aki a parancsoknak és a szabályoknak  él.
- Hmm... - mosolyogtam , el és csúsztam közelebb hozzá. Mikor már majdnem összeértek az ajkaink , azt hittem eltol majd , de nem tette . Láttam , hogy csak elmosolyodik ,én sem tudtam vissza tartani és elnevettem magam . Becsúsztattam, kezem  párna és a háta közé. Még  másikkal megtámaszkodtam , mellette. - Azt hiszem , meg kéne beszélnünk , egy csókot . - suttogtam.
- Milyen , csókot. Én nem emlékszem semmire . - rázta , meg halványan a fejét , szája szélén a mosoly még mindig ott volt. Kezeivel átkarolta a nyakam , egyikkel szorosan fogott , még másikkal bele túrt a hajamba . 
- Nem ?- kérdeztem vissza , játékosan . Mire ő megrázta a fejét.
- Emlékeztess .- parancsnak hallatszott , de olyan parancsnak , aminek nem tudtam ellen állni.
- Óhajod , parancs . - mondtam , és lecsaptam , mézédes ajkaira .

10.fejezet.

Melany .     

Nem tudom , hol vagyok . De sötét van és minden olyan ismerős még is . De az , hogy lehet ? Apró fényvillanásokat láttam az egyik sarokból. Egyedül sétáltam egy sötét semmi közepén egy , apró fénycsepp felé. Ha ezt valaki látja , tuti hülyének néz. De nincs itt rajtam kívül, senki. Apró , és megfontolt lépéssekkel hallattam előre. Egyre közelebb és közelebb értem a fényhez , nem is olyan kicsi. Már csak egy lépésnyire voltam a fénytől , aminek a másik végén hangok szűrődtek át. A lényem egyik fele át akart menni , de a másik félt és nem engedte át. De a kíváncsiság még is nagyobb volt bennem . Előre nyújtottam a kezem és át léptem . Azt hittem , felébredtek és otthon találom magam , de nem ez történt. Olyan helyen találtam magam , ahova nem szeretek vissza gondolni . A családom halálának a napra. Nem akarom , újra átélni ezt a napot  .Minden napom arról telj , hogy a fejembe van és bár nem akarom át élelem . Most nem akarom. Hátat akartam fordítani és vissza akartam futni a sötétbe , de nem volt mögötte a kis ajtó ahol át jöttem .
Csak a házunk volt mögötte. Lélegzetem szakadozva tört fel a mellkasomból. Kezemet ökölbe szorítottam és szorosan magam köré csavartam .Lassan megfordultam és szembe néztem , azzal amivel minden nap szembe nézek . Szemem könny áztatta volt , mikor megláttam édes anyámat , ahogy nagy mosollyal az arcán , ülteti be a beteg nővéremet a kocsiba , az apám , ahogy kedvesen és bohókásan kinyitja nekem az ajtót . Én ahogy nevetve huppanok be a kocsiba . És Shelley , aki Little-kórban szenved és még is mosolyog , ahogy csak tud.
Behunytam a szemem és mikor újra kinyitottam már a pillanat töredékét kaptam el , a balesetből és a végből, amikor az én életem véget ért. És egy új történt. Akaratlanul megrándult a szám és sikítottam , hogy Ne!de rá jöttem, hogy nem hallják , ha én kiáltok neki. Apám véráztatta testét , ahogy a kocsi mellett hever , anyám amint a kocsiban az anyós ülésen ül , üveges tekintettel. Shelley aki még erejének utolsó pici erejével is szorította a kezemet , és én ahogy ott feküdtem félig a kocsiban és félig kint . Ahogy a derekam vérzik , a lábamban lövések nyoma . Emlékszem , ahogy Shelley utoljára rám mosolyog , majd kezével elengedi az enyémet és lehunyja a szemét ő is , örökre.
Hallottam ahogy , egy éles és mély férfi hang , oda hajol a fülemhez és ezt súgja nekem.
- Egy harc , aminek véget vettetem . - csak , hogy most láttam az embert , eddig csak a hangját hallottam . Egy fehér öltönyös , őszhajú férfi egyenesedet fel mellőlem , és hogy még jobban nyomorultnak érezzem magam , belém rúgott , majd felnevetett és elment. Az arcát nem láttam . Nem elég , hogy a családomat elvette tőlem , még saját magamat is elvet .
Láttam , ahogy a kezem kicsúszik a kocsiból , én ahogy egyenesen az aszfaltra zuhanok és elterülök , a mellkasom , már lassabban emelkedett és süllyedt , mint aki , kezdi feladni az életért a harcot.
Térdre rogytam a saját rém emlékem közepén , kezemet arcom elé kaptam és zokogni kezdtem.
Felakartam kelni , nem akaratom tovább ezt látni , soha többé nem akarom ezt látni .
Bosszút állok azon aki megölte a családomat , de nem akarom tovább látni .
Levegő után kapkodva ültem az ágyon , a szoba fehér volt és nem az én szobám . Egyáltalán nem hasonlított rá. De aztán az erős fájdalom a hasamban , felébresztett és eszembe juttatta hol is vagyok. Hajam a nyakam és tarkómra és a homlokomra tapadt. Óvatosan , körbe néztem a kórterembe , gépek csipogása mellette, csövek tömkelege , ami mint belőlem vezettek a gépekbe .
Szemmel tovább siklottam és egy alvó embert láttam a fotelbe , haja fekete volt ami arcába hullott , de jellegzetes kendő ami ott virított rajta , azonnal felismertem és tudtam , hogy ki ő. Alex.
Mély levegőt vettem , majd felhúztam a lábaimat , kezemmel összefogtam őket , fejemet ráhelyeztem és kinéztem a mellettem lévő ablakon . Sötét volt oda kint , nagy sötét , csak a lámpák világítottak.
Ringatni kezdtem , magam .
- Miért olyan nehéz feledi . Miért ?- suttogtam , magamnak , miközben ringattam magam . Próbáltam nem sírni , de nem tudom vissza tartani . Sós könnyeim utat törnek maguknak és egyesével egymás után gurultak ki és csorogtak végig az arcomon , egyenesen lepottyantak a fehér és kék ágytakaróra , amit ilyenkor a kórházakban adnak. A jellegzetes nyugtató szín , de engem valahogy nem tud meg nyugtatni , pedig jól jönne , főleg most. - Olyan nehéz , annyit kérni , hogy hagy feledhessek , hagy kezdhessek új életet. Hagy hagyjam el azokat az emlékeket , a vért , a lövéseket , az autó csattanását , ahogy apám utoljára azt mondja szeretlek titeket , ahogy a nővérem utolsó csöpp erejével megszorítja a kezem , anyám , mikor ő már nem beszél , nem síkit , nem mondja , hogy szeret , csak ül üveges tekintettel . Annak az emberen , a mély búgó hangja ami a vérembe ivódott . El akarom felejteni . El akarom . - sikítottam , a végén , sírástól reszket  az egész testem . Éreztem, hogy valaki mellém ül és mellkasára vonzza a fejem . Nem kellet a szemébe néznem , hogy tudjam ki az . Az előbb még alvó Alex, ölelt erősen és tartotta a sírástól reszkető testemet .
- Csssss !- ringatott egyenletesen .
- Bár , haltam volna , meg most ! Bár ne élném át újra azt az egy napot , bár ne mentünk volna el az nap , bár minden más lett volna , bár ne szeretnélek .- tudtam , hogy mit mondok . És azt is , hogy kinek .
- Ha minden más lett volna , akkor nem találkoztunk volna és akkor én se szeretnélek úgy mint most .- erre viszont nem vártam . Eltoltam magam Alex, mellkasától és mélyen a csoki barna szemeibe néztem , még sós könnyeim mögött is láttam azokat a szemeket , azt az arcot és azt az ellenállhatatlan kicsi mosolyt ami akkor is ott van a szája szél ha ő nem akarja .
- Ez olyan szerelem , aminek nem szabadna létre jönni-e!- mondtam .
- De , ez olyan szerelem , aminek nem lehet megálljt parancsolni . Nem lehet .- egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám . Megdermedtem és figyeltem , ahogy ajka egyre közelebb került az enyémhez . Már csak egy apró milliméter választotta el az enyémtől.
- Ha megálljt akartam volna parancsolni , már meg tettem volna mikor megláttalak .- mondtam , ki azt a mondatott , amit soha nem gondoltam , volna , hogy hangosan is kimondom , neki .
- Ennek örülök . - és lecsapott ajkaival az enyémre. Lágyan csókolt , majd egyre szenvedélyesebb lett. Nyaka köré csavartam a kezem és közelebb húzódtam hozzá , bele túrtam fekete hajába . Miközben ő erősen és még is gyengéden , közelebb húzott magához és a hátamon fölfelé haladva , egyik kezével megállt a derekamon , még a másikkal a hajamba túrt és nem engedett el. Nem is akartam .

Mély álomba merültem el azután a csók után . Örültem , hogy egy rossz álom sem , emlék sem , akart most felszínre törni . Csak lebegni szerettem volna lehunyt szemmel és élvezni a csendet. A békét.
Ez egy olyan sziget , amit nem engednék el soha . Lebegtem, mint egy léggomb a levegőben .
Mikor éreztem , hogy  a szempillám úgy érezte , hogy már eleget volt csukva , és már szeretett volna kinyílni , én nem küzdtem , hogy csukva tartsam . Inkább engedtem , hogy kinyíljon , nyújtózkodni és mocorogni kezdtem azon a csepp kicsi ágyon , ami a kórházakban szokott lenni .
Abban reménykedtem , hogy Alex, fog ott lenni mellettem és mosolyogva néz rám . De valahogy ez nem így volt. Nem épp édes mosollyal találtam szembe magam , ébredésemkor.
- Legszívesebben , én nyírnálak most ki . - morogta a szemebe barátnőm , csípőre tett kézzel .

9.fejezet.

Alex.

  

- Melany , hé nyisd ki a szemed.- mondtam neki, miközben a fejét lágyan a földre helyeztem és rögtön , nyomni kezdtem a hasán lévő sebet. A lövések elhalkultak és eltűntek. Teljes erőmmel azon voltam , hogy elállítsam a vérzést , hogy ne veszítsen sok vért. De ő nem reagált a kéréseimre. - Nyisd ki a szemed . - mondtam neki még egyszer . Nem veszíthetem el .
- Alex.- Paco hangja tűnt fel a semmiből majd előttem termett. - Jézusom , mi történt ?- kérdezte miközben letérdelt mellénk .
- Azonnal hívd a mentőket.- morogtam . Közelebb hajoltam Melany szájához , de nem hallottam volna , hogy vesz levegőt. Megijedtem .- Paco , szorítsd a sebet. MOST !- kiáltottam rá a végén. Remegő kézzel szorította el a sebet. Miközben én , a mellkasát , nyomtam, és a szájába levegőt fújtam . - Oké, nem hagyom , hogy itt meghalj nekem mujer.- suttogtam neki. - Gyerünk ..1..2..3 ..- mondtam , majd szájába fújtam a levegőt. De semmi.
- Öt perc és itt vannak .- észleltem Paco jelenlét , de csak arra figyeltem , hogy végre kinyissa a szemét és újra lássam a gyönyörű kék szemeit , de nem nem történik semmi. - Haver , mi történt ?
- Nem tudom . - motyogtam , miközben még mindig a újraélesztésen voltam. Isten , nem hat , még mindig semmi . Nem veszíthetem el . Könyörgöm , apám után nem veszíthetek el még egy embert, aki kezd fontos lenni nekem . Túlságosan fontos.

Ruhám és kezem, véres . Az agyamban , még mindig a képek játszanak le újra és újra . Az egész jelent ahogy meglövik és én nem tudok segíteni rajta. A nővér ellátta a karomat , amit Melany véletlenül meglőtt , de nem mentem el onnan . Kint ültem a műtő előtt és csak bámultam az előttem álló falat. Neki nem lenne , szabad ott lenni-e , nekem kéne ott lenne. Hiszen ott se kellet volna lenni-e . nem lett volna szabad. Nem . Hector hibája , ő erőltette , hogy neki is velem kell jönni-e . pedig ha haza vihettem volna, akkor most csak a harc lenne kettőnk között Melanyval és nem egy műt asztalon feküdne .
Az édes mosolya ami elvarázsol , a szeme és csak ő maga mikor mellettem van már elvesztem a fejem és elfeledem , hogy ki is vagyok , hova is tartozom , mit is tettem eddig. Csak én magam vagyok . Az átlag Alex, aki régen egyszer volt. Nagyon régen . De most már vagyok . És ha ő velem van akkor teljesen a régi vagyok. Még akkor is , ha csak veszekszünk és a tűzet gerjesztjük egymás között , még akkor is a régi vagyok és nem ez az új Alex.
Bármit meg tennék , ha most életbe maradna , talán elmondanám neki , hogy én ...én Estoy enamorado (szerelemes vagyok ) belé.
Igen bele szerettem egy gringaba aki teljesen elrabolta a lelkem és a szívem , na meg a testem is .
- Mit tettél te barom fasz ?! - jelent meg előttem Sierra és olyan erővel rántott fel a székről és vágott pofon jó erősen , hogy még fel se fogtam , mi történt. - Mit kereset egyáltalán ott ? Ha meghal én foglak saját kézzel megölni téged . Én foglak .- bökdöste a mellkasomat , jó  erősen . Arcára a szomorúság és a düh jelent meg . Ott volt minden egyes arc vonásában. A szemében , könnycseppek jelentek meg amik ki is folytak . Sós könnyei végig csorogtak az állán , majd a földre pottyantak hangtalanul. Nem tudtam volna , mit mondani neki . Ezért inkább olyat tettem amit nem igazán szoktam . Magamhoz húztam és megöleltem . Meglepet mert , bele fura a fejét a mellkasomba és hangos sírásba tört ki. Olyan hangosba amit eddig még alig hallottam valakitől. Egész teste remegett. Szorosan öleltem . Most már elhittem tényleg túlságosan fontos neki Melany , amit az elején nem akartam felfogni . Neki tényleg olyan mintha a testvére lenne . Egy testvér akire mindig számíthat a kelet , akit teljesen ismer ahogy senki más. Akit szeret. Nekem van két öcsém és szeretem őket , és én is bele hallnék ha elveszíteném őket. Bele . De most , hogy Melany-t lehet elveszthetem , bele se merek gondolni .

Órákkal később , még mindig a műtő előtt ültünk , most már hárman  , én , Paco és Sierra. Arra vártunk , hogy végre valaki kijöjjön és mondjon valamit , egy szó is lehet . Bármi csak , valaki mondja már, hogy életben marad.
Térdemen megtámasztottam a két kezem és fejemet bele süllyesztve , téptem a hajam . Megörülök .- morogtam magamban .- Tudni akarom , hogy mi történik oda bent . Tudni akarom .
- Túl kell élni-e , még ha elvesztettem is a barátságunkat , de neki akkor is túl kell élni-e .- Sierra hosszú órák utána szólalt meg végre. Hangja több helyen elcsuklott és még mindig remegett a sírástól.
- Túl fogja élni .- Paco biztatni próbálta .
- Tudni akarom , még is mi történt ?- tudtam , hogy ezt a kérdést nekem szegezte . Fejemet nem emeltem fel , csak magam előtt a csempét bámultam . Mintha az elmondaná , helyettem , hogy még is mi történt , mintha ő meg tudna most védeni , Sierra haragjától. El kell mondanom , de még is hogy mondjam el . Avassam be minden pitiáner kicsi szarba , amivel lehet az ő fejére is bajt hozok. Nem csináltam már elég bajt , eddig ?! Túl sok bajt okoztam . - Alex, tartozol nekem annyival , hogy elmondod . Nem érdekel , hogy mit fogok hallani , egyszerűen tudni akarom , hogy miért fekszik a műtő asztalon a legjobb barátnőm ?! Kérlek .- a végén már könyörgött.
Mély levegőt ettem , kifújtam és lassan emeltem fel a fejem , hogy szembe tudjak nézni Sierra könnycseppek áztatta szemével.
- Egyszerűen , ott volt ahol nem kellet volna , ott lenni-e . Nem szabadott volna . Haza kellet volna vinnem és akkor nem lett volna ez , akkor most nem kéne azon aggódni , hogy túl éli-e a lövést. Én érdemeltem azt a golyót és nem ő . Az én hibám ,tudom . - fordultam felé teljesen .- Helyet cserélnék vele ha tudnék . - mondtam őszintén. Így is gondoltam , helyet akartam vele cserélni .
- Köszönöm , Alex.- lehelte , majd Paco ölelésébe fordult. Mit tehetem volna még ? Hiszen nem , akarom , hogy neki is baja essen , nem mondhattam el mindent . A lényeget tudta .
Nem tudtam tovább ülve maradni .
Túl sokáig vártunk már , az idegeim már hajszálon függtek , és az a kicsinyke hajszál is kezd elszakadni .
Mi tart ilyen sokáig? Egy nővér nem tud ki rohanni és mindet felvilágosítani ?
Kezemmel a falba csaptam és neki dőltem .
- Mi tart ennyi ideig ?- kérdeztem , ahogy lerogytam a földre és térdeimen megtámasztottam a kezem , majd a fejemet is a kezeimmel. - Miért nem tud valaki valamit mondani , nekünk ? Istenem nem olyan nehéz . - itt volt az a szakadás . Ennyi volt . Nem bírom tovább, már magamat kell vissza tartanom , hogy ne rohanjak be és nézzem meg mi van oda bent.
- Miért aggódsz ennyire érte ?- kérdezte csöndesen Sierra. Nem mondhatom el , hogy bele szerettem . Úgy se hinni el. Főleg , hogy olyan fogadást , tettem amire nem emlékeztem , de ha elmondom Sierrának , hogy érzek valami Melany ért. És ez a dolog megtörténik , akkor nekem végem , nem mintha nem lenne amúgy is .
- Én voltam , ott . Ha meghall , lecsukhatnak- már észre se veszem , ha hazudnom kell. Csak teszem . Mint most .
- Ja , bocs. Neked , az a fontos , hogy éljen mert akkor megúszod . - állt fel és indult el felém. - De , tudod nekem az a fontos , hogy éljen mert nem bírnám ki nélküle .- nézet le a szembe . Ahogy én se bírnám ki nélküle.
A műtő ajtó kinyílt és , egy ágyon fekvő lányt toltak ki rajta . Ő volt az . Azonnal felpattantam és oda rohantam . A szájából cső logót ki , ami egy géphez volt köve, és csipogott . Kezei maga mellett szépen , kényelmesen helyezkedtek el , csövek lógtak ki onnan is . De az arcára vissza nézve láttam , hogy él és élni is fog . Egy nagy darab kő zuhant le a szívemről . Hogy él. Ő.
- Önök Melany hozzá tartozói?- állt meg előttünk egy idős orvos , mikor eltolták mellettünk .
- Igen , már csak mi vagyunk neki. Én Sierra vagyok a barátnője , ők itt  barátai . Mondja , hogy jól van és jól is lesz ? Hogy nem fogom elveszíteni őt.- kezeit össze fogta maga előtt , nehezen tudta elmondani ,ezt a mondatott.
- Kérem nyugodjon meg . - tette a kezét biztatóan Sierra vállára. - Mert ha nem nyugtatott kell adnom magának .
- Lehet jól jönne.- morogtam .
- Cállate la boca! (Fogd be a szád ! ) - sziszegte felém Sierra.
- Kérem . - szólt közbe az orvos. - Ez nem épp a legjobb alkalom , a vitára . Úgy gondolom.
- Igaza van , elnézést. - mondta elsőként Sierra.
- Elnézést.- majd én is , ki nyögtem.
- Köszönöm . - mosolygót halványan .- A barátjuk Melany , sérülése , súlyos . De szerencsére , hamar hívták a mentőt így még több időnk volt a golyót eltávolítani és a vérzést elállítani . A szíve s a légzése is elég sokszor állt le a műtét közben , de sikerült mindig vissza hoznunk . Ma lélegeztető gépen hagyjuk , az altató miatt nem tudjuk mikor kell fel. Szerencsére a golyó elkerülte a méhét , nem okozott semmilyen nagy bajt. Sok pihenésre lesz szüksége. De pár napig bent tartjuk. - annyira megkönnyebbültem.
- Köszönjük. - mondta nagy mosollyal az arcán Sierra.
- Szívesen , hiszen ez a munkám . Életeket mentek .- poénkodott egy kicsit.
- Jó életeket ment . - helyeseltem.
- Bemehetünk hozzá ?- kérdezte Sierra.
- Igen , persze . - mondta az orvos , majd a kórteremhez kísért minket.
                       

8.fejezet.

Melany .

         

- Ez , még mindig az én kocsim . - morogtam amint beültem . - És mi a jó isten volt ez az előbb ?!- fakadtam ki , mert valami volt az tudom . És az az ember olyan ismerős volt , az arca és a hangja mintha láttam volna valahol , már . De nem emlékszem rá , hogy hol.
- Semmi . Jobb ha erről nem tudsz semmit .
- Kösz , de baszd meg már késő , nem gondolod , hiszen az én kocsimat vezeted , és valami behajtásra viszel engem . Alex , beszélj vagy isten bizony meglőlek .- kiáltottam .
- Azzal a fegyverrel ami nálam van ?- fordult felém , kacér mosollyal az arcán , mintha semmi sem történt volna . Mintha pár perccel ezelőtt, még nem akartam volna megölni , vagy épp valami örült feladatott adott neki , ahogy nekem is el kell mennem .  De hiszen semmi közöm ehhez a hülye Latin Vér-vonalhoz. Nem vagyok , se tag, se szóvivő , semmilyen közöm sincs hozzájuk. Nekem miért is kell ezzel a barommal együtt mennem . Oda . A nem tudom hova .
- Ne becsülj alá . Megszerzem és meg teszem .- mondtam , pár perc elmélkedés után.
- Talán , nem becsüllek alá. - mondta , mikor egy nagyot fékezett . Teljesen váratlanul ért , ezért a kezemmel támasztottam meg magam , hogy ne zuhanjak át a szélvédőn.
- Addig nem szállsz ki , még nem beszélsz !- gyors voltam , mikor épp ki akart szállni , meg ragadtam a nadrágjából kiálló fegyveremet és rá szegeztetem . Egyenesen szembe nézet a fegyverrel.
- Előbb akarod , megtenni mint Hector ?- kérdezte , de nem mozdult.
- Simán , ha nem beszélsz . - nem engedtem , tartottam felé a fegyvert.
- Mit akarsz tudni ?- mondtam , amit vissza csukta az ajtót és rám nézet .
- Elsőként is , ki az a Hector ? - tettem fel első kérdésem , miközben elhelyezkedtem úgy , hogy lássam is az arcát , és ne is nyomjam a képébe a fegyvert teljesen .
- Ő az főnök , az egész Latin Vér-vonal főnöke , ő tőle kapod a feladatot és az elő léptetést is .
- Ohh még elő is léptett...de édes ...mivé talán gyilkossá?!- ezt annyira nem tudtam kihagyni .
- Azzá is .- na a mosolyom azonnal lehervadt.
- Második kérdésem , mi ez az egész ? Miért kellek , miért vagyunk itt ?
- Sok ez , egy kérdésnek . Nem gondolod ?!
- Ne kérdez , válaszolj .
- Nem ,tudom . Jobban szeretném ha nem lennél itt. És ha nem csinálom meg amiért ide jöttünk nem sokára meg nézhetünk milyen alulról a föld. - mondta és mit sem törődve a fegyverre amit a kezembe tartó . Kiszállt a kocsiból és beviharzott a kapun.
-  Mi a rák !?- kiáltottam fel . És már  utána is futottam . - Nem fejeztem be.- mondtam ahogy a háta mögé értem .
- De én igen -válaszolta.- Tedd le a fegyvert .- parancsolt .
- Nem teszem .- vágtam rá . Szigorúan nézet rám épp mondani akart valamit , mikor az ajtó kicsapódott és egy kis férfi lépet ki rajta , mögötte egy másik pasassal . Ő se volt sokkal nagyobb nála . Nem valami izom agyak . - állapítottam meg magamban .
- Alex .- lepődött meg , és ahogy láttam meg is ijedt.
- Blake , parancsom van . Még hozzá , hogy most oda adod a tartozásod , vagy kicsavarom az agyadat és megetettem a kutyáiddal ?- lépet elé Alex , fenyegetően . Nem csodálom , hogy a pasas beszart elég más volt , abban a percben . Mint eddig láttam . Habár eddig csak veszekedtünk és kiabáltunk . Bosszút forraltunk egymás ellen .
- De még , nincs meg az egész .- dadogta ott Blake.
- Bíííb , ez nem jó válasz .- ragadta meg az ingénél és emelte fel a nála két fejjel kisebb férfit . - Nekem , most kell a pénz . Érted ? -  mintha csak egy rongy baba lenne , úgy rázta .
- Holnap , ígérem holnap megadom .- makogtak szegény.
- A-a . Most van húsz perced, hogy a kezembe add a tartozásod . Gyerünk , még kedves vagyok.- dobta a földre a férfit , aki a házba rohant. Alex, csak felém fordult . Nekem mintha megfagyott volna a kezem a fegyverrel együtt. Csak álltam és felé tartottam ahogy az előbb is . Kő lettem .
- Szóval ez lennél te !- mondtam .
- Ez.- helyeselte .
- Egy idióta , fasz aki ha kérik ugrik , megy és embereket fenyeget halálra , néhány papír pénzért ami a nagy Hector mesternek kell. Aki nem mellesleg , egy kertén pöcs. - nem tudtam leállítani magam , túl sok volt ez nekem .- Még hozzá a Latin Vér- vonal is egy faszság , idióta állatok akik beállnak , hogy könnyebben megölhessék magukat. Hé , egyszerű lenne ,ha a fejedhez szorítanád a fegyvert és meghúznád a ravaszt .- állj már le Melany . - motyogtam magamnak oda bent .
- Te ezt nem érted . Miért is értenéd ? A szőke hajad , a gazdag seggeddel , mit értesz te az életben semmit. Mindened megvolt , meg van . Semmiért nem kell küzdened , harcolnod , hogy megvehesd ,megszerezd . Egyszerűen a formás gazdag segged elé helyezték. - kiabálta a szemembe és indult meg felém , a szemébe düh áramlott.- Csak , hogy nekem mindennél küzdenem kelet. Nekem védenem kell a családom , a testvéreim és az anyámat. Nekem benne kell lennem a Latin Vér- vonalban . És ha csak úgy fejbe lőném magam , akkor azzal kinek segítek , kit védenék meg ? Senkit így , csak a mély verembe lökném őket . Nem tehetek mást , csak teszem amit mondanak nekem .- állt meg pontosan a fegyvernél, mellkasába fúródott a fegyver csővel. 
- Azt hiszed , azért mert gazdag vagyok , még az életem is csili- villi ?- szegeztem neki a kérdésem .
- Miér nem ? Miért harcoltál eddig , amiért küzdened kellet , amit nem tettek eléd?- nézet a szembe , barna szemeivel. 
- Magamért . - válaszoltam neki.- Magamért , küzdenem kellet. Ahogy végig néztem a családom halálát , a szemem láttára haltak meg , a vérembe ivódót a látvány , a sikolyuk , a kérlelésük, minden . Küzdenem kellet , hogy ne ugorlak a mély szakadékba , hogy ne kössem fel magam , hogy ne legyek őrölt. Az egész életemet eddig én építettem fel , én tettem ilyenné , én csináltam a falat , a védelmet magam köré , én voltam és nem más. Talán mert gazdag szőke picsa vagyok , ahogy azt te a Mexicói szemeddel látod . - néztem fel a szemébe újra. - Még se vagyok az , más vagyok. Mint ahogy látod .- mondtam , inkább suttogtam .
- Ennyim van .- Blake , reszkető hangja zavarta meg a csevejünket , nem mintha baj lenne. Alex , mélyen a szembe nézet , majd megfordult és kivette Blake kezéből a pénzt, inkább kikapta. Majd számolni kezdte. Mélyen , és gyorsan át futott az egész pénz kötegen . Nekem , még soknak is tűn

ahogy láttam . Nem volt kevés az biztos , de ahogy Alex , felnézet Blakere úgy éreztem elég se volt az a pénz amit a kezébe adott.
- Ez nem elég , még kevés is .- morogta és a képébe dobta a pénzt.
- De hiszen , csak ennyim van , ennyit tudok adni,ma .
- És szerinted ,ez érdekli Hectort , hogy te mennyit tudsz adni neki, ma . Ő az egészet akarja és most . Nem holnap , nem azután , hanem ebben a percen . Ma .- mint egy örült gengszter.
- Mit tegyek , Alex. Nem tudok varázsolni , nem tudok annyi pénzt , ebben a percben össze varázsolni és vissza fizetni neki. Segíts nekem , kérlek .- könyörgött a törpe pasas.
- Sajnálom , ez nem a segély szervezet . Kérem most a pénzt .- indult meg felé megint Alex, mire ő csak hátrált és hátrált. Amíg csak tudod .
- Manuel , most !- kiáltotta el magát Blake , én nem tudtam , mi fog történni . De puffanásokra kaptam fel a fejem , valahonnan lőttek , de honnan ? Nem vagyok én mester lövész , hogy tudjam is meg lőni is tudtak . Megdermedve álltam és figyeltem , hogy honnan jönnek a dörrenő hangok.

Istenem , mit keresek én egyáltalán itt . Nem akartam ilyen helyre , ilyen emberekhez közel lenni . Egyszerűen , egy egyszerű és könnyű életet akartam . De ez nem az . Nagyon nem .
Éles , fájdalmas , lökést éreztem a hasamba , a kezemben lévő fegyvernek a ravaszét önkénytelenül húztam meg és hallottam ahogy valaki szitkozódva felkiált.
- Mi a fasz volt ez !?- hallottam meg Alex kérdését. De a fegyver kizuhant a kezemből és éles robajjal ért földet, a kezemet a hasamra kaptam ,szemel is oda néztem , erős piros folt kezdet el megjelelni a felsőmön ami egyre inkább nagyobb és nagyobb lett. De a fájdalom is .
Felfogtam , mi történt .Meglőttek.
Lábaim feladták magukat és térdre rogytam .
- Alex.- szóltam hangtalanul felé. - Azt hiszem , a harcnak itt a vége  .- motyogtam össze vissza mindent , mikor már a térdeim is feladták magukat és zuhanni kezdtem a kemény talaj felé. Csak hogy a kemény becsapódás nem jött, helyette valaki magához húzott .
- Hé , mujer . - hallottam meg Alex, lágy , és édes érzéki hangját. Küzdeni akartam , hogy rá nézzek , de a szemem valahogy nem akarta ezt nekem megengedni , minél inkább csak csukódott le és nyelte el a sötétség. - Ezt most , nem hagyom . Még nincs vége a harcnak , még nem szabad. - utoljára ezeket  a szavakat hallottam tőle , még mosolyra is húzott a szám éreztem . De már nem tudtam küzdeni , elgyengültem és feladtam , hagytam , hogy végig söpörjön rajtam a sötétség vihara , és mélyen a sötétbe taszítson engem .
Egyedül a sötét verem aljában , ahogy csak én lebegek a semmi közepén , csend honol és béke . Egy állom hely , ami titkos térképre van lefestve a helye . És néha egy ember előtt tárják fel. Előttem feltárták , ennek a helynek a titkát.