12.fejezet.

Melany

           

Alex , ölelésben aludtam el , nem akartam , hogy elmenjen és ott hagyjon engem egyedül. Most , ne. Mellkasán pihentettem fejemet , éreztem ahogy a mellkasa süpped és emelkedik , szép lassan . Olyan meghitt pillanat volt ez , amire mélyen legbelül nagyon vágytam , de valahogy soha nem volt erőm megvalósítani . Eddig csak feledni akartam , el mindent ami az nap történt , de most , hogy újra feltámadt bennem az emlék vihara , így már nem megy. Bennem mard , örökre. A történtek , minden egyes másodperce, ahogy a nővérem szemébe néztem, láttam , hogy azt kéri segítsek neki , akartam segíteni , az volt minden vágyam , de nem tudtam . Én ehhez gyenge voltam akkor ott a kocsi mellett.
Nem mondhattam utoljára nekik , hogy mennyire szeretem őket. Az életemnél is jobban szerettem , és még mindig szeretem őket, még ha onnan fentről is néznek le rám.
De , azt megígértem magamnak és nekik is a , temetésük napján , hogy kiderítem , ki volt az a valaki aki tönkre tette az életemet akkor az nap és elvette tőlem a legfontosabb embereket akik körül vettek .
Éles fájdalom hasított a hasamba , morogni kezdtem és mocorogni . Éreztem , ahogy Alex közelebb húzz magához . Kinyitottam a szemem , a szobában még mindig csak a lámpa fénye világított , oda kint sötét volt , nagyon sötét. Alex szuszogása beterítette az egész szoba csöndét. Olyan édes volt. Kimásztam az öleléséből , óvatosan kikúsztam az ágyból , belebújtam a mamuszkámba , és kicsoszogtam a konyhába. Ahol a hűtőből kihalásztam egy zacskó jeget és a sebre szorítottam. Azt mondta az orvos , ezt csináljam ha nagyon fáj. Nekem fogalmam sincs, hogy ez miért jó, de ő az orvos ő tudja. 
A hasamra szorított  jéggel sétáltam vissza a szobába , de épp akkor kopogtak mikor már az ajtóba megálltam .
- Ki lehet az ?- kérdeztem hangosan magamtól, sóhajtottam  egyet , majd elindultam az ajtó felé. Kíváncsi vagyok még is , ki az aki hajnalok hajnalán ide jön , pont hozzám. Mintha olyan sok emberrel lennék , jobban mostanában . Sierra biztos , nem jönne , ő tudja , hogy ilyenkor aludni szoktam .
Lassan oda értem az ajtóhoz , ilyenkor sajnálom , hogy nincs ilyen kukucskáló hülyeség az ajtómon , kikiabálni meg nem akarok , mert akkor fel kell Alex és , azt nem szeretném , inkább aludjon . Úgy is látszik rajta , hogy keveset alszik.
Vettem egy mély levegőt , majd lenyomta a kilincset , az ajtó meg kinyílt és egy sötét bőrű , szőke hajú fiú állt előttem , ő tényleg fiú volt és nem férfi , az arcán lehetett látni .
- Ez a tied !- nyomot a kezembe egy kis sárga borítékot , majd se szó se beszéd hátat fordított és elment . Én meg csak ott álltam , tátót szájjal és bámultam utána .
- Oké.- nyögtem ki nehezen , becsuktam az ajtót , jól bezártam , majd a kezemben lévő borítékkal mentem vissza a szobába . Beültem Alex mellé az ágyra , aki még mindig aludt .
Nem volt szívem fel kelteni , de egyedül most nem merem megnézni ,  még is mi van benne .
Óvatosan megböktem Alexet aki csak morgott és hadonászott , de nem igazán szeret volna fel kelni . Gondoltam , egyszer nem elég, így még egyszer megböktem, de ugyan az , harmadjára majd kiáltottam is hozzá.- ALEX !- lehet , kicsit túl erős volt , mert megijedt és a nagy hadonászás közepette , lepördült az ágyról , és egy jókora nagy puffanással ért földet.
- Hát , na , mi van ?- nézet fel , ahogy sikerült feltápászkodnia  földről.
- Ne , haragudj . De a bökdöshettelek volna egész éjjel , szerintem nem akkor se keltél volna , fel . Bocsi .- nyomtam egy csókot a szájára ahogy mellém vissza ült.
- Hmm... oké, nem haragszom , de miért keltettél fel és a legfontosabb , te miért vagy ébren ?
- Öhm... csak ki mentem jégért a hasamra , és közben valaki csöngetett , és ezt hozta , nekem. De nem merem kinyitni egyedül. - néztem rá , majd elé helyeztem a borítékot .
- Ki hozta ? - nézet rám.
- Nem tudom , nem mutatkozott be . - ráztam , meg a fejemet.
- Akkor , hogy nézet ki ?
- Sötét bőrű, szőke hajú volt ..ennyit láttam . - elég erősen szuggeráltam a borítékot , mintha beszélne nekem , ha így nézem . Nem mintha nem örülnék neki , ha elkezdené nekem itt mondani , hogy mi van benne , hogy nekem  ne kelljen kinyitni ezt a valamit. Félek , hogy valami olyan dolog van benne , amit nem szeretnék látni . De ezt , csak akkor tudom , meg ha végre kinyitjuk az a kis vacak borítékot. - Ki kéne nyitni .- mondta , majdnem hangtalanul .
- Kinyissam ?- kérdezte .
- Jó lenne , mert , hogy én nem merem az is biztos .
- Oké .- mondta Alex , majd egy ásítás közben felemelte a borítékot és , elkezdte letépni róla azt a kis szarságot , ami össze fogja a két papírt . Egy mozdulattal ki is nyitotta. Rám nézet én meg csak bólintottam . Belenyúlt és kihúzott belőle , sok -sok papírt.
Lehelyezte  egymás mellé a papírotok az ágyon , én csak néztem ,hogy mik vannak ráírva.
- Mik ezek ?- kérdezte , mikor egy két fényképet húzott ki és azt is letette.
A szemem elkerekedett , azonnal a két kép után kaptam , az egyiken a baleset helye volt , ahol meghaltak a szeretteim és kishiján én is . A másikon én voltam , amint ma kiléptem a kórház ajtóján.
- Add ide azt a papírt .- mutattam arra amelyik előtte hevert. Értetlen fejjel nézet rám , de oda adta nekem . Azonnal olvasni kezdtem , a papíron lévő szöveget.      

Ezen a balesetről írtak , hogy engem megtaláltak épp csak életben voltam , de a szüleimen és a nővéremen már nem tudtak segíteni .
Ledobtam magam elé és a másikért nyúltam , ezen csak rólam írtak . Ezt is ledobtam és a harmadikért nyúltam. De amit ezen a papíron láttam , nem vártam .

            NE AKARD TUDNI MI TÖRTÉNT , MERT LEHET , HOGY TE IS ÚGY VÉGZED AHOGY A CSALÁDOD . 

Olvastam hangosan , fel. Nem tudom miért olvastam hangosan , de meg tettem . Alex kitépte a kezemből a papírt és ő is elolvasta legalább nyolcszor ha nem többször . Majd , hallottam ahogy kitört mint egy vulkán és hol spanyolul , hogy angolul szitkozódót . De nem , ment , hogy megértsem , hogy mit mond , mert az agyam lesőtétedet  . Felálltam az ágyról , egyenesen az erkély ajtó felé sétáltam , a lépteim olyanok voltak mintha már szellem lennék , mintha lebegnék. Kinyitottam az ajtót és kiléptem a csípős hidegbe .
Valaki követ, és ez a valaki , az akit tönkre tette az éltem . Tudja , hogy tudok valamit , amire nem jövök rá . Pedig az orrom előtt van , és ő tudj.
- Megöllek .- szűrtem a fogaim között .

11.fejezet.

Alex .  

    

Tegnap este , az a csók amit Melanytól , kaptam . Teljesen elöntötte az agyamat , azóta is minden egyes másodpercben csak azok a jelent játszódik le a fejemben . Nem akartam elengedni , soha sem . De olyan lágyan és kényelmesen , aludt el a kezembe a csókunk utána. Jó ideig csak fogtam és öleltem . Majd mikor már úgy éreztem ideje elmennem , óvatosan lefektettem az ágyra , betakartam és nyomtam egy lágy , csókot a homlokára, majd ott hagytam . Pedig nem akartam . Nagyon nem . Oda akartam feküdni , mellé és érezni akartam , ahogy a mellkasa , süpped és emelkedik , hallani akartam , ahogy lassan susog a fülembe , amikor oldalra fordul és talán megölel. Ajj egyszerűen , őt akartam.
Otthon ültem , az ózdi kanapénkon , elnyúltam rajta. Ilyen se szokott lenni . De nem volt kedvem , ma a haverokkal oda kint lógni és tenni a fejemet. Most kivételesen , még Hector sem logót rajtam , hogy tegyem ezt , azt , meg amazt . Így most csak feküdni , akartam és csak Melanyra gondolni , ábrándozni . Lehunytam a szeme és csak a tegnap estét játszottam , le újra és újra.
- Alex.- anyám , hangja ébresztett fel .
- Igen , anya ?- nyitottam ki a szemem és pislogtam rá.
- Miért érzem úgy , hogy valami baj van , vagy valaki nagyon a gondolataidba fúródót? - miért is , nem lehet az anyák előtt eltitkolni , ha szerelmes vagy , vagy csak bánt valami ? Ja igen , mert ők , bármire rá jönnek . Előttük , mi csak egy nagy nyitott könyv vagyunk. Ez szívás. Néha . Anyám , leült mellém a kanapéra , még én felültem és a szemébe néztem . Mostanában , nem beszéltem vele úgy mint régen , inkább csak arra koncentráltam , hogy megvédjem őket . A családomat , ami maradt. Az apám elment , most nekem kell rájuk vigyáznom és nekem , kell őket terelnem a jó irányba . Nem hagyhatom , hogy pont úgy bajuk essen , mint Melanynak .
- Mond el anyádnak , Alex !- szólalt , meg anyám  kis csend után. Megráztam a fejem , hogy kitisztuljanak a gondolataim . Igen , el kéne mondanom neki ami történt , de tudom , hogy anyám rám riad , hogy még is miért viszek magammal olyat , akinek semmi köze a Latin Vér-vonalhoz.
- Anyu . Az én hibámból , majdnem meghalt egy olyan személy , akinek semmi köze a LV -hoz , és még is ott volt, mikor nem kellet volna . Majdnem meg halt .- néztem fel , anyám szemébe . Féltem ,fel nézni és meg látni mennyire lesz rám dühös emiatt. Annyira , mint én magamra , biztos , hogy nem ! De még is , tudom , hogy le tudná venni a fejem , ezért.
- Mi történt ?- furcsa volt , mert anyám hangja nyugodt volt , a kérdése is nyugodt volt . Még . - Melany , egy lány az iskolából , talán mondhatom úgy is , hogy kicsit túl lőttem a célon , és a fagyi vissza nyalt. Össze kaptam vele , és mikor haza akart menni , Hector megjelent , közbe léptem , hogy ne essen baja , de nem tudtam már haza vinni , mert Hector nem engedte. Így el kellet velem jönni , egy behajtásra. De az a behajtás , se úgy történ ahogy szokót. Minden kicsúszott a kezemből . Lövések dörrentek fel , majd már csak arra emlékszem , hogy Melany a földön fekszik , meglőve. - hajtottam le a fejem . Megváltoztam , nem szoktam , anyámnak erről beszélni . Soha , eddig még egy szót sem meséltem , neki , se az öcséimnek arról , hogy mit teszek ilyenkor . De most valahogy kicsúszott a számon . Ez van !
- Miért van a kezeden a kötés ?- kérdezte , a hangja még mindig nyugodt volt.
- Melany , meglőtt mikor , egy golyó eltalálta a hasát . Véletlen volt.
- És , hogy van Melany ?- kérdezte anyám.
- Azt , hiszem jól van .- mosolyogtam halványan .
- Ott voltál , amikor nem itthon éjszakáztál . Úgy -e?
- Igen .
- Akkor ,mit keresel most itthon ?- kérdezte . Nem értettem , felé kaptam  tekintetem és csak meredtem rá. - Alex, talán hülyének nézed az anyádat ? Látom , hogy bele estél abba a lányba . Tudom , hogy nem a mi fajtánk és nem örülök neki , de mit tegyek . Szeretném , ha te is boldog lennél végre. Menj már , akkor hozzá. - anyám teljesen meglepet . Felálltam , nyomtam egy nagy Mexicói puszit az arcára.
- Te is , tudod , hogy teljesen boldog soha nem leszek . De anya , ez olyan titok amiről csak te és én tudunk . - néztem a szemébe mielőtt kiléptem volna a ház ajtóján.
- Örök titok .- mosolygót rám anyám , majd dobott felém egy anyai csókot , én meg még mindig mosolyogtam rá , majd kiléptem a házból és a kórház felé indultam .

Első utam a kórházba vezetett , de ott mondták , hogy haza engedték . Furcsálltam , egy kicsit , hogy ilyen hamar haza mehetett. De , jobb ha inkább oda megyek most. Talán !
Felültem a motoromra , újra . És Melany háza felé vettem az irányt. Hamar oda értem. Nem állt egy kocsi sem a garázs előtt , így gondoltam nincs itt Sierra. Vagyis remélem . Mert még egy veszekedést , most nem lenne , erőm végig játszani vele. Nem mondom , tud ha akar. És ő nagyon akar. Felparkoltam az üres garázsfelhajtóra , leszálltam a motorról és elindultam az bejárati ajtó felé. Lassan , emeltem fel a kezem és nyomtam meg a kis csengőt , ami a falon foglalt helyet.
Vártam , hogy valaki ajtót nyisson , azt hittem nincs itthon , hogy netán Sierrához ment , de akkor viszont nem láthatom . Amibe bele halnék.
Épp , hagyni akartam a picsába , mikor a kilincs lenyomódott , és a zár kattant egyet. Az ajtó lassan , kinyílt és Melany állt az ajtó másik oldalán , rövidnadrágjába , és fehér topjába , a haja kócos volt , de így volt aranyos . Mosoly húzódott a számra, és ahogy láttam az övére is mikor meglátott. Ennek örültem .
- Szia , gyere be .- tárta szélesebbre az ajtót , majd megfordult és lassan elindult , kimért lépésekkel befelé. Beléptem , bezártam az ajtót és követtem . Annyira rossz volt nézni , ahogy szenvedett, mert tuti , hogy szenved. A hasán nyugtatta a kezét ,még akkor is mikor végre beértünk a nappaliba és leült a kanapéra . Sziszegések és aúzások között foglalat helyet. Betakartam magát , majd hátra dőlt és engem nézet. Leültem a lábához , még is közel akartam lenni hozzá. De mit mondjak . Bocsánatot kéne kértem , mind azért ami tettem , és azért is , hogy majdnem megöltem .
Csend volt. Csak néztük egymást , semmi más nem történt , a hűtő zúgása, és a levegővételünk hallatszott csak .
Túl kínos kezet lenni a , csend . Meg kéne már szólalnom. Ideje lenne !
Nagy levegőt vettem és át gondoltam , mit kéne kinyögnöm .
- Sajnálom .- hát , nem valami sok . Gyerünk már Alex, lehet , hogy nem szoktál ilyet tenni , igen nem szoktál . De ideje elkezdeni , nem gondolod !?- beszéltem , magamhoz .Még szerencse , hogy magamba .
- Azt , hiszem bele fáradtam ebbe a bosszúba . Én feladom , te nyertél Alex.- meglepődve pillantottam fel rá.
- Mi ?- kérdezte vissza , mintha nem érteném .
- Nincs mi ? - mosolygót el , istenem  de aranyos . - Nem , jó beismerni , de nem akarom fojtani ezt . Azt hiszem , ez a lövés amit kaptam ,helyre hozta az agyamat. Igaz , tönkre tettél egy olyan , dolgot ami fontos volt nekem , de ez ellen már nem tudok mit tenni . Viszont , nem akarom , hogy te is elveszítsd a családod , ami még van . Én tudom , milyen mikor , minden a szemed előtt történik , és habár a düh vezérelt , nem szeretném , ha veled ez történne. - vett egy mély levegőt , ami végén , sziszegésbe tört ki és , fintorogva , kapott a hasához.
-Tudom , és ezt is sajnálom. Nem kellet volna , ilyen bosszút kitalálnom , egy olyan apró kis csínyre. Az , hogy miatta , meg kis híján meghaltál , bárhogy, bármennyire , bocsánatot kérek , te lehet megbocsájtasz nekem , de én nem tudok magamnak . Az én hibámból , majdnem meghaltál , és ezt nem tudom megbocsájtani.
- Azt , hiszen , nekem inkább a kocsiba kellet volna , akkor maradnom .
- Talán , jobb lett volna .- helyeseltem .
- De , nem maradtam és innen látszik , hogy velem nehéz , dolga van mindenkinek . Nem vagyok olyan lány , aki a parancsoknak és a szabályoknak  él.
- Hmm... - mosolyogtam , el és csúsztam közelebb hozzá. Mikor már majdnem összeértek az ajkaink , azt hittem eltol majd , de nem tette . Láttam , hogy csak elmosolyodik ,én sem tudtam vissza tartani és elnevettem magam . Becsúsztattam, kezem  párna és a háta közé. Még  másikkal megtámaszkodtam , mellette. - Azt hiszem , meg kéne beszélnünk , egy csókot . - suttogtam.
- Milyen , csókot. Én nem emlékszem semmire . - rázta , meg halványan a fejét , szája szélén a mosoly még mindig ott volt. Kezeivel átkarolta a nyakam , egyikkel szorosan fogott , még másikkal bele túrt a hajamba . 
- Nem ?- kérdeztem vissza , játékosan . Mire ő megrázta a fejét.
- Emlékeztess .- parancsnak hallatszott , de olyan parancsnak , aminek nem tudtam ellen állni.
- Óhajod , parancs . - mondtam , és lecsaptam , mézédes ajkaira .

10.fejezet.

Melany .     

Nem tudom , hol vagyok . De sötét van és minden olyan ismerős még is . De az , hogy lehet ? Apró fényvillanásokat láttam az egyik sarokból. Egyedül sétáltam egy sötét semmi közepén egy , apró fénycsepp felé. Ha ezt valaki látja , tuti hülyének néz. De nincs itt rajtam kívül, senki. Apró , és megfontolt lépéssekkel hallattam előre. Egyre közelebb és közelebb értem a fényhez , nem is olyan kicsi. Már csak egy lépésnyire voltam a fénytől , aminek a másik végén hangok szűrődtek át. A lényem egyik fele át akart menni , de a másik félt és nem engedte át. De a kíváncsiság még is nagyobb volt bennem . Előre nyújtottam a kezem és át léptem . Azt hittem , felébredtek és otthon találom magam , de nem ez történt. Olyan helyen találtam magam , ahova nem szeretek vissza gondolni . A családom halálának a napra. Nem akarom , újra átélni ezt a napot  .Minden napom arról telj , hogy a fejembe van és bár nem akarom át élelem . Most nem akarom. Hátat akartam fordítani és vissza akartam futni a sötétbe , de nem volt mögötte a kis ajtó ahol át jöttem .
Csak a házunk volt mögötte. Lélegzetem szakadozva tört fel a mellkasomból. Kezemet ökölbe szorítottam és szorosan magam köré csavartam .Lassan megfordultam és szembe néztem , azzal amivel minden nap szembe nézek . Szemem könny áztatta volt , mikor megláttam édes anyámat , ahogy nagy mosollyal az arcán , ülteti be a beteg nővéremet a kocsiba , az apám , ahogy kedvesen és bohókásan kinyitja nekem az ajtót . Én ahogy nevetve huppanok be a kocsiba . És Shelley , aki Little-kórban szenved és még is mosolyog , ahogy csak tud.
Behunytam a szemem és mikor újra kinyitottam már a pillanat töredékét kaptam el , a balesetből és a végből, amikor az én életem véget ért. És egy új történt. Akaratlanul megrándult a szám és sikítottam , hogy Ne!de rá jöttem, hogy nem hallják , ha én kiáltok neki. Apám véráztatta testét , ahogy a kocsi mellett hever , anyám amint a kocsiban az anyós ülésen ül , üveges tekintettel. Shelley aki még erejének utolsó pici erejével is szorította a kezemet , és én ahogy ott feküdtem félig a kocsiban és félig kint . Ahogy a derekam vérzik , a lábamban lövések nyoma . Emlékszem , ahogy Shelley utoljára rám mosolyog , majd kezével elengedi az enyémet és lehunyja a szemét ő is , örökre.
Hallottam ahogy , egy éles és mély férfi hang , oda hajol a fülemhez és ezt súgja nekem.
- Egy harc , aminek véget vettetem . - csak , hogy most láttam az embert , eddig csak a hangját hallottam . Egy fehér öltönyös , őszhajú férfi egyenesedet fel mellőlem , és hogy még jobban nyomorultnak érezzem magam , belém rúgott , majd felnevetett és elment. Az arcát nem láttam . Nem elég , hogy a családomat elvette tőlem , még saját magamat is elvet .
Láttam , ahogy a kezem kicsúszik a kocsiból , én ahogy egyenesen az aszfaltra zuhanok és elterülök , a mellkasom , már lassabban emelkedett és süllyedt , mint aki , kezdi feladni az életért a harcot.
Térdre rogytam a saját rém emlékem közepén , kezemet arcom elé kaptam és zokogni kezdtem.
Felakartam kelni , nem akaratom tovább ezt látni , soha többé nem akarom ezt látni .
Bosszút állok azon aki megölte a családomat , de nem akarom tovább látni .
Levegő után kapkodva ültem az ágyon , a szoba fehér volt és nem az én szobám . Egyáltalán nem hasonlított rá. De aztán az erős fájdalom a hasamban , felébresztett és eszembe juttatta hol is vagyok. Hajam a nyakam és tarkómra és a homlokomra tapadt. Óvatosan , körbe néztem a kórterembe , gépek csipogása mellette, csövek tömkelege , ami mint belőlem vezettek a gépekbe .
Szemmel tovább siklottam és egy alvó embert láttam a fotelbe , haja fekete volt ami arcába hullott , de jellegzetes kendő ami ott virított rajta , azonnal felismertem és tudtam , hogy ki ő. Alex.
Mély levegőt vettem , majd felhúztam a lábaimat , kezemmel összefogtam őket , fejemet ráhelyeztem és kinéztem a mellettem lévő ablakon . Sötét volt oda kint , nagy sötét , csak a lámpák világítottak.
Ringatni kezdtem , magam .
- Miért olyan nehéz feledi . Miért ?- suttogtam , magamnak , miközben ringattam magam . Próbáltam nem sírni , de nem tudom vissza tartani . Sós könnyeim utat törnek maguknak és egyesével egymás után gurultak ki és csorogtak végig az arcomon , egyenesen lepottyantak a fehér és kék ágytakaróra , amit ilyenkor a kórházakban adnak. A jellegzetes nyugtató szín , de engem valahogy nem tud meg nyugtatni , pedig jól jönne , főleg most. - Olyan nehéz , annyit kérni , hogy hagy feledhessek , hagy kezdhessek új életet. Hagy hagyjam el azokat az emlékeket , a vért , a lövéseket , az autó csattanását , ahogy apám utoljára azt mondja szeretlek titeket , ahogy a nővérem utolsó csöpp erejével megszorítja a kezem , anyám , mikor ő már nem beszél , nem síkit , nem mondja , hogy szeret , csak ül üveges tekintettel . Annak az emberen , a mély búgó hangja ami a vérembe ivódott . El akarom felejteni . El akarom . - sikítottam , a végén , sírástól reszket  az egész testem . Éreztem, hogy valaki mellém ül és mellkasára vonzza a fejem . Nem kellet a szemébe néznem , hogy tudjam ki az . Az előbb még alvó Alex, ölelt erősen és tartotta a sírástól reszkető testemet .
- Csssss !- ringatott egyenletesen .
- Bár , haltam volna , meg most ! Bár ne élném át újra azt az egy napot , bár ne mentünk volna el az nap , bár minden más lett volna , bár ne szeretnélek .- tudtam , hogy mit mondok . És azt is , hogy kinek .
- Ha minden más lett volna , akkor nem találkoztunk volna és akkor én se szeretnélek úgy mint most .- erre viszont nem vártam . Eltoltam magam Alex, mellkasától és mélyen a csoki barna szemeibe néztem , még sós könnyeim mögött is láttam azokat a szemeket , azt az arcot és azt az ellenállhatatlan kicsi mosolyt ami akkor is ott van a szája szél ha ő nem akarja .
- Ez olyan szerelem , aminek nem szabadna létre jönni-e!- mondtam .
- De , ez olyan szerelem , aminek nem lehet megálljt parancsolni . Nem lehet .- egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám . Megdermedtem és figyeltem , ahogy ajka egyre közelebb került az enyémhez . Már csak egy apró milliméter választotta el az enyémtől.
- Ha megálljt akartam volna parancsolni , már meg tettem volna mikor megláttalak .- mondtam , ki azt a mondatott , amit soha nem gondoltam , volna , hogy hangosan is kimondom , neki .
- Ennek örülök . - és lecsapott ajkaival az enyémre. Lágyan csókolt , majd egyre szenvedélyesebb lett. Nyaka köré csavartam a kezem és közelebb húzódtam hozzá , bele túrtam fekete hajába . Miközben ő erősen és még is gyengéden , közelebb húzott magához és a hátamon fölfelé haladva , egyik kezével megállt a derekamon , még a másikkal a hajamba túrt és nem engedett el. Nem is akartam .

Mély álomba merültem el azután a csók után . Örültem , hogy egy rossz álom sem , emlék sem , akart most felszínre törni . Csak lebegni szerettem volna lehunyt szemmel és élvezni a csendet. A békét.
Ez egy olyan sziget , amit nem engednék el soha . Lebegtem, mint egy léggomb a levegőben .
Mikor éreztem , hogy  a szempillám úgy érezte , hogy már eleget volt csukva , és már szeretett volna kinyílni , én nem küzdtem , hogy csukva tartsam . Inkább engedtem , hogy kinyíljon , nyújtózkodni és mocorogni kezdtem azon a csepp kicsi ágyon , ami a kórházakban szokott lenni .
Abban reménykedtem , hogy Alex, fog ott lenni mellettem és mosolyogva néz rám . De valahogy ez nem így volt. Nem épp édes mosollyal találtam szembe magam , ébredésemkor.
- Legszívesebben , én nyírnálak most ki . - morogta a szemebe barátnőm , csípőre tett kézzel .

9.fejezet.

Alex.

  

- Melany , hé nyisd ki a szemed.- mondtam neki, miközben a fejét lágyan a földre helyeztem és rögtön , nyomni kezdtem a hasán lévő sebet. A lövések elhalkultak és eltűntek. Teljes erőmmel azon voltam , hogy elállítsam a vérzést , hogy ne veszítsen sok vért. De ő nem reagált a kéréseimre. - Nyisd ki a szemed . - mondtam neki még egyszer . Nem veszíthetem el .
- Alex.- Paco hangja tűnt fel a semmiből majd előttem termett. - Jézusom , mi történt ?- kérdezte miközben letérdelt mellénk .
- Azonnal hívd a mentőket.- morogtam . Közelebb hajoltam Melany szájához , de nem hallottam volna , hogy vesz levegőt. Megijedtem .- Paco , szorítsd a sebet. MOST !- kiáltottam rá a végén. Remegő kézzel szorította el a sebet. Miközben én , a mellkasát , nyomtam, és a szájába levegőt fújtam . - Oké, nem hagyom , hogy itt meghalj nekem mujer.- suttogtam neki. - Gyerünk ..1..2..3 ..- mondtam , majd szájába fújtam a levegőt. De semmi.
- Öt perc és itt vannak .- észleltem Paco jelenlét , de csak arra figyeltem , hogy végre kinyissa a szemét és újra lássam a gyönyörű kék szemeit , de nem nem történik semmi. - Haver , mi történt ?
- Nem tudom . - motyogtam , miközben még mindig a újraélesztésen voltam. Isten , nem hat , még mindig semmi . Nem veszíthetem el . Könyörgöm , apám után nem veszíthetek el még egy embert, aki kezd fontos lenni nekem . Túlságosan fontos.

Ruhám és kezem, véres . Az agyamban , még mindig a képek játszanak le újra és újra . Az egész jelent ahogy meglövik és én nem tudok segíteni rajta. A nővér ellátta a karomat , amit Melany véletlenül meglőtt , de nem mentem el onnan . Kint ültem a műtő előtt és csak bámultam az előttem álló falat. Neki nem lenne , szabad ott lenni-e , nekem kéne ott lenne. Hiszen ott se kellet volna lenni-e . nem lett volna szabad. Nem . Hector hibája , ő erőltette , hogy neki is velem kell jönni-e . pedig ha haza vihettem volna, akkor most csak a harc lenne kettőnk között Melanyval és nem egy műt asztalon feküdne .
Az édes mosolya ami elvarázsol , a szeme és csak ő maga mikor mellettem van már elvesztem a fejem és elfeledem , hogy ki is vagyok , hova is tartozom , mit is tettem eddig. Csak én magam vagyok . Az átlag Alex, aki régen egyszer volt. Nagyon régen . De most már vagyok . És ha ő velem van akkor teljesen a régi vagyok. Még akkor is , ha csak veszekszünk és a tűzet gerjesztjük egymás között , még akkor is a régi vagyok és nem ez az új Alex.
Bármit meg tennék , ha most életbe maradna , talán elmondanám neki , hogy én ...én Estoy enamorado (szerelemes vagyok ) belé.
Igen bele szerettem egy gringaba aki teljesen elrabolta a lelkem és a szívem , na meg a testem is .
- Mit tettél te barom fasz ?! - jelent meg előttem Sierra és olyan erővel rántott fel a székről és vágott pofon jó erősen , hogy még fel se fogtam , mi történt. - Mit kereset egyáltalán ott ? Ha meghal én foglak saját kézzel megölni téged . Én foglak .- bökdöste a mellkasomat , jó  erősen . Arcára a szomorúság és a düh jelent meg . Ott volt minden egyes arc vonásában. A szemében , könnycseppek jelentek meg amik ki is folytak . Sós könnyei végig csorogtak az állán , majd a földre pottyantak hangtalanul. Nem tudtam volna , mit mondani neki . Ezért inkább olyat tettem amit nem igazán szoktam . Magamhoz húztam és megöleltem . Meglepet mert , bele fura a fejét a mellkasomba és hangos sírásba tört ki. Olyan hangosba amit eddig még alig hallottam valakitől. Egész teste remegett. Szorosan öleltem . Most már elhittem tényleg túlságosan fontos neki Melany , amit az elején nem akartam felfogni . Neki tényleg olyan mintha a testvére lenne . Egy testvér akire mindig számíthat a kelet , akit teljesen ismer ahogy senki más. Akit szeret. Nekem van két öcsém és szeretem őket , és én is bele hallnék ha elveszíteném őket. Bele . De most , hogy Melany-t lehet elveszthetem , bele se merek gondolni .

Órákkal később , még mindig a műtő előtt ültünk , most már hárman  , én , Paco és Sierra. Arra vártunk , hogy végre valaki kijöjjön és mondjon valamit , egy szó is lehet . Bármi csak , valaki mondja már, hogy életben marad.
Térdemen megtámasztottam a két kezem és fejemet bele süllyesztve , téptem a hajam . Megörülök .- morogtam magamban .- Tudni akarom , hogy mi történik oda bent . Tudni akarom .
- Túl kell élni-e , még ha elvesztettem is a barátságunkat , de neki akkor is túl kell élni-e .- Sierra hosszú órák utána szólalt meg végre. Hangja több helyen elcsuklott és még mindig remegett a sírástól.
- Túl fogja élni .- Paco biztatni próbálta .
- Tudni akarom , még is mi történt ?- tudtam , hogy ezt a kérdést nekem szegezte . Fejemet nem emeltem fel , csak magam előtt a csempét bámultam . Mintha az elmondaná , helyettem , hogy még is mi történt , mintha ő meg tudna most védeni , Sierra haragjától. El kell mondanom , de még is hogy mondjam el . Avassam be minden pitiáner kicsi szarba , amivel lehet az ő fejére is bajt hozok. Nem csináltam már elég bajt , eddig ?! Túl sok bajt okoztam . - Alex, tartozol nekem annyival , hogy elmondod . Nem érdekel , hogy mit fogok hallani , egyszerűen tudni akarom , hogy miért fekszik a műtő asztalon a legjobb barátnőm ?! Kérlek .- a végén már könyörgött.
Mély levegőt ettem , kifújtam és lassan emeltem fel a fejem , hogy szembe tudjak nézni Sierra könnycseppek áztatta szemével.
- Egyszerűen , ott volt ahol nem kellet volna , ott lenni-e . Nem szabadott volna . Haza kellet volna vinnem és akkor nem lett volna ez , akkor most nem kéne azon aggódni , hogy túl éli-e a lövést. Én érdemeltem azt a golyót és nem ő . Az én hibám ,tudom . - fordultam felé teljesen .- Helyet cserélnék vele ha tudnék . - mondtam őszintén. Így is gondoltam , helyet akartam vele cserélni .
- Köszönöm , Alex.- lehelte , majd Paco ölelésébe fordult. Mit tehetem volna még ? Hiszen nem , akarom , hogy neki is baja essen , nem mondhattam el mindent . A lényeget tudta .
Nem tudtam tovább ülve maradni .
Túl sokáig vártunk már , az idegeim már hajszálon függtek , és az a kicsinyke hajszál is kezd elszakadni .
Mi tart ilyen sokáig? Egy nővér nem tud ki rohanni és mindet felvilágosítani ?
Kezemmel a falba csaptam és neki dőltem .
- Mi tart ennyi ideig ?- kérdeztem , ahogy lerogytam a földre és térdeimen megtámasztottam a kezem , majd a fejemet is a kezeimmel. - Miért nem tud valaki valamit mondani , nekünk ? Istenem nem olyan nehéz . - itt volt az a szakadás . Ennyi volt . Nem bírom tovább, már magamat kell vissza tartanom , hogy ne rohanjak be és nézzem meg mi van oda bent.
- Miért aggódsz ennyire érte ?- kérdezte csöndesen Sierra. Nem mondhatom el , hogy bele szerettem . Úgy se hinni el. Főleg , hogy olyan fogadást , tettem amire nem emlékeztem , de ha elmondom Sierrának , hogy érzek valami Melany ért. És ez a dolog megtörténik , akkor nekem végem , nem mintha nem lenne amúgy is .
- Én voltam , ott . Ha meghall , lecsukhatnak- már észre se veszem , ha hazudnom kell. Csak teszem . Mint most .
- Ja , bocs. Neked , az a fontos , hogy éljen mert akkor megúszod . - állt fel és indult el felém. - De , tudod nekem az a fontos , hogy éljen mert nem bírnám ki nélküle .- nézet le a szembe . Ahogy én se bírnám ki nélküle.
A műtő ajtó kinyílt és , egy ágyon fekvő lányt toltak ki rajta . Ő volt az . Azonnal felpattantam és oda rohantam . A szájából cső logót ki , ami egy géphez volt köve, és csipogott . Kezei maga mellett szépen , kényelmesen helyezkedtek el , csövek lógtak ki onnan is . De az arcára vissza nézve láttam , hogy él és élni is fog . Egy nagy darab kő zuhant le a szívemről . Hogy él. Ő.
- Önök Melany hozzá tartozói?- állt meg előttünk egy idős orvos , mikor eltolták mellettünk .
- Igen , már csak mi vagyunk neki. Én Sierra vagyok a barátnője , ők itt  barátai . Mondja , hogy jól van és jól is lesz ? Hogy nem fogom elveszíteni őt.- kezeit össze fogta maga előtt , nehezen tudta elmondani ,ezt a mondatott.
- Kérem nyugodjon meg . - tette a kezét biztatóan Sierra vállára. - Mert ha nem nyugtatott kell adnom magának .
- Lehet jól jönne.- morogtam .
- Cállate la boca! (Fogd be a szád ! ) - sziszegte felém Sierra.
- Kérem . - szólt közbe az orvos. - Ez nem épp a legjobb alkalom , a vitára . Úgy gondolom.
- Igaza van , elnézést. - mondta elsőként Sierra.
- Elnézést.- majd én is , ki nyögtem.
- Köszönöm . - mosolygót halványan .- A barátjuk Melany , sérülése , súlyos . De szerencsére , hamar hívták a mentőt így még több időnk volt a golyót eltávolítani és a vérzést elállítani . A szíve s a légzése is elég sokszor állt le a műtét közben , de sikerült mindig vissza hoznunk . Ma lélegeztető gépen hagyjuk , az altató miatt nem tudjuk mikor kell fel. Szerencsére a golyó elkerülte a méhét , nem okozott semmilyen nagy bajt. Sok pihenésre lesz szüksége. De pár napig bent tartjuk. - annyira megkönnyebbültem.
- Köszönjük. - mondta nagy mosollyal az arcán Sierra.
- Szívesen , hiszen ez a munkám . Életeket mentek .- poénkodott egy kicsit.
- Jó életeket ment . - helyeseltem.
- Bemehetünk hozzá ?- kérdezte Sierra.
- Igen , persze . - mondta az orvos , majd a kórteremhez kísért minket.
                       

8.fejezet.

Melany .

         

- Ez , még mindig az én kocsim . - morogtam amint beültem . - És mi a jó isten volt ez az előbb ?!- fakadtam ki , mert valami volt az tudom . És az az ember olyan ismerős volt , az arca és a hangja mintha láttam volna valahol , már . De nem emlékszem rá , hogy hol.
- Semmi . Jobb ha erről nem tudsz semmit .
- Kösz , de baszd meg már késő , nem gondolod , hiszen az én kocsimat vezeted , és valami behajtásra viszel engem . Alex , beszélj vagy isten bizony meglőlek .- kiáltottam .
- Azzal a fegyverrel ami nálam van ?- fordult felém , kacér mosollyal az arcán , mintha semmi sem történt volna . Mintha pár perccel ezelőtt, még nem akartam volna megölni , vagy épp valami örült feladatott adott neki , ahogy nekem is el kell mennem .  De hiszen semmi közöm ehhez a hülye Latin Vér-vonalhoz. Nem vagyok , se tag, se szóvivő , semmilyen közöm sincs hozzájuk. Nekem miért is kell ezzel a barommal együtt mennem . Oda . A nem tudom hova .
- Ne becsülj alá . Megszerzem és meg teszem .- mondtam , pár perc elmélkedés után.
- Talán , nem becsüllek alá. - mondta , mikor egy nagyot fékezett . Teljesen váratlanul ért , ezért a kezemmel támasztottam meg magam , hogy ne zuhanjak át a szélvédőn.
- Addig nem szállsz ki , még nem beszélsz !- gyors voltam , mikor épp ki akart szállni , meg ragadtam a nadrágjából kiálló fegyveremet és rá szegeztetem . Egyenesen szembe nézet a fegyverrel.
- Előbb akarod , megtenni mint Hector ?- kérdezte , de nem mozdult.
- Simán , ha nem beszélsz . - nem engedtem , tartottam felé a fegyvert.
- Mit akarsz tudni ?- mondtam , amit vissza csukta az ajtót és rám nézet .
- Elsőként is , ki az a Hector ? - tettem fel első kérdésem , miközben elhelyezkedtem úgy , hogy lássam is az arcát , és ne is nyomjam a képébe a fegyvert teljesen .
- Ő az főnök , az egész Latin Vér-vonal főnöke , ő tőle kapod a feladatot és az elő léptetést is .
- Ohh még elő is léptett...de édes ...mivé talán gyilkossá?!- ezt annyira nem tudtam kihagyni .
- Azzá is .- na a mosolyom azonnal lehervadt.
- Második kérdésem , mi ez az egész ? Miért kellek , miért vagyunk itt ?
- Sok ez , egy kérdésnek . Nem gondolod ?!
- Ne kérdez , válaszolj .
- Nem ,tudom . Jobban szeretném ha nem lennél itt. És ha nem csinálom meg amiért ide jöttünk nem sokára meg nézhetünk milyen alulról a föld. - mondta és mit sem törődve a fegyverre amit a kezembe tartó . Kiszállt a kocsiból és beviharzott a kapun.
-  Mi a rák !?- kiáltottam fel . És már  utána is futottam . - Nem fejeztem be.- mondtam ahogy a háta mögé értem .
- De én igen -válaszolta.- Tedd le a fegyvert .- parancsolt .
- Nem teszem .- vágtam rá . Szigorúan nézet rám épp mondani akart valamit , mikor az ajtó kicsapódott és egy kis férfi lépet ki rajta , mögötte egy másik pasassal . Ő se volt sokkal nagyobb nála . Nem valami izom agyak . - állapítottam meg magamban .
- Alex .- lepődött meg , és ahogy láttam meg is ijedt.
- Blake , parancsom van . Még hozzá , hogy most oda adod a tartozásod , vagy kicsavarom az agyadat és megetettem a kutyáiddal ?- lépet elé Alex , fenyegetően . Nem csodálom , hogy a pasas beszart elég más volt , abban a percben . Mint eddig láttam . Habár eddig csak veszekedtünk és kiabáltunk . Bosszút forraltunk egymás ellen .
- De még , nincs meg az egész .- dadogta ott Blake.
- Bíííb , ez nem jó válasz .- ragadta meg az ingénél és emelte fel a nála két fejjel kisebb férfit . - Nekem , most kell a pénz . Érted ? -  mintha csak egy rongy baba lenne , úgy rázta .
- Holnap , ígérem holnap megadom .- makogtak szegény.
- A-a . Most van húsz perced, hogy a kezembe add a tartozásod . Gyerünk , még kedves vagyok.- dobta a földre a férfit , aki a házba rohant. Alex, csak felém fordult . Nekem mintha megfagyott volna a kezem a fegyverrel együtt. Csak álltam és felé tartottam ahogy az előbb is . Kő lettem .
- Szóval ez lennél te !- mondtam .
- Ez.- helyeselte .
- Egy idióta , fasz aki ha kérik ugrik , megy és embereket fenyeget halálra , néhány papír pénzért ami a nagy Hector mesternek kell. Aki nem mellesleg , egy kertén pöcs. - nem tudtam leállítani magam , túl sok volt ez nekem .- Még hozzá a Latin Vér- vonal is egy faszság , idióta állatok akik beállnak , hogy könnyebben megölhessék magukat. Hé , egyszerű lenne ,ha a fejedhez szorítanád a fegyvert és meghúznád a ravaszt .- állj már le Melany . - motyogtam magamnak oda bent .
- Te ezt nem érted . Miért is értenéd ? A szőke hajad , a gazdag seggeddel , mit értesz te az életben semmit. Mindened megvolt , meg van . Semmiért nem kell küzdened , harcolnod , hogy megvehesd ,megszerezd . Egyszerűen a formás gazdag segged elé helyezték. - kiabálta a szemembe és indult meg felém , a szemébe düh áramlott.- Csak , hogy nekem mindennél küzdenem kelet. Nekem védenem kell a családom , a testvéreim és az anyámat. Nekem benne kell lennem a Latin Vér- vonalban . És ha csak úgy fejbe lőném magam , akkor azzal kinek segítek , kit védenék meg ? Senkit így , csak a mély verembe lökném őket . Nem tehetek mást , csak teszem amit mondanak nekem .- állt meg pontosan a fegyvernél, mellkasába fúródott a fegyver csővel. 
- Azt hiszed , azért mert gazdag vagyok , még az életem is csili- villi ?- szegeztem neki a kérdésem .
- Miér nem ? Miért harcoltál eddig , amiért küzdened kellet , amit nem tettek eléd?- nézet a szembe , barna szemeivel. 
- Magamért . - válaszoltam neki.- Magamért , küzdenem kellet. Ahogy végig néztem a családom halálát , a szemem láttára haltak meg , a vérembe ivódót a látvány , a sikolyuk , a kérlelésük, minden . Küzdenem kellet , hogy ne ugorlak a mély szakadékba , hogy ne kössem fel magam , hogy ne legyek őrölt. Az egész életemet eddig én építettem fel , én tettem ilyenné , én csináltam a falat , a védelmet magam köré , én voltam és nem más. Talán mert gazdag szőke picsa vagyok , ahogy azt te a Mexicói szemeddel látod . - néztem fel a szemébe újra. - Még se vagyok az , más vagyok. Mint ahogy látod .- mondtam , inkább suttogtam .
- Ennyim van .- Blake , reszkető hangja zavarta meg a csevejünket , nem mintha baj lenne. Alex , mélyen a szembe nézet , majd megfordult és kivette Blake kezéből a pénzt, inkább kikapta. Majd számolni kezdte. Mélyen , és gyorsan át futott az egész pénz kötegen . Nekem , még soknak is tűn

ahogy láttam . Nem volt kevés az biztos , de ahogy Alex , felnézet Blakere úgy éreztem elég se volt az a pénz amit a kezébe adott.
- Ez nem elég , még kevés is .- morogta és a képébe dobta a pénzt.
- De hiszen , csak ennyim van , ennyit tudok adni,ma .
- És szerinted ,ez érdekli Hectort , hogy te mennyit tudsz adni neki, ma . Ő az egészet akarja és most . Nem holnap , nem azután , hanem ebben a percen . Ma .- mint egy örült gengszter.
- Mit tegyek , Alex. Nem tudok varázsolni , nem tudok annyi pénzt , ebben a percben össze varázsolni és vissza fizetni neki. Segíts nekem , kérlek .- könyörgött a törpe pasas.
- Sajnálom , ez nem a segély szervezet . Kérem most a pénzt .- indult meg felé megint Alex, mire ő csak hátrált és hátrált. Amíg csak tudod .
- Manuel , most !- kiáltotta el magát Blake , én nem tudtam , mi fog történni . De puffanásokra kaptam fel a fejem , valahonnan lőttek , de honnan ? Nem vagyok én mester lövész , hogy tudjam is meg lőni is tudtak . Megdermedve álltam és figyeltem , hogy honnan jönnek a dörrenő hangok.

Istenem , mit keresek én egyáltalán itt . Nem akartam ilyen helyre , ilyen emberekhez közel lenni . Egyszerűen , egy egyszerű és könnyű életet akartam . De ez nem az . Nagyon nem .
Éles , fájdalmas , lökést éreztem a hasamba , a kezemben lévő fegyvernek a ravaszét önkénytelenül húztam meg és hallottam ahogy valaki szitkozódva felkiált.
- Mi a fasz volt ez !?- hallottam meg Alex kérdését. De a fegyver kizuhant a kezemből és éles robajjal ért földet, a kezemet a hasamra kaptam ,szemel is oda néztem , erős piros folt kezdet el megjelelni a felsőmön ami egyre inkább nagyobb és nagyobb lett. De a fájdalom is .
Felfogtam , mi történt .Meglőttek.
Lábaim feladták magukat és térdre rogytam .
- Alex.- szóltam hangtalanul felé. - Azt hiszem , a harcnak itt a vége  .- motyogtam össze vissza mindent , mikor már a térdeim is feladták magukat és zuhanni kezdtem a kemény talaj felé. Csak hogy a kemény becsapódás nem jött, helyette valaki magához húzott .
- Hé , mujer . - hallottam meg Alex, lágy , és édes érzéki hangját. Küzdeni akartam , hogy rá nézzek , de a szemem valahogy nem akarta ezt nekem megengedni , minél inkább csak csukódott le és nyelte el a sötétség. - Ezt most , nem hagyom . Még nincs vége a harcnak , még nem szabad. - utoljára ezeket  a szavakat hallottam tőle , még mosolyra is húzott a szám éreztem . De már nem tudtam küzdeni , elgyengültem és feladtam , hagytam , hogy végig söpörjön rajtam a sötétség vihara , és mélyen a sötétbe taszítson engem .
Egyedül a sötét verem aljában , ahogy csak én lebegek a semmi közepén , csend honol és béke . Egy állom hely , ami titkos térképre van lefestve a helye . És néha egy ember előtt tárják fel. Előttem feltárták , ennek a helynek a titkát.

7.fejezet.

Alex.   

    

- Sierra.- azonnal rohant oda Paco , meg akarta ölelni őt de eltolta magától.
- Ne érj hozzám.- hangját át járta a sírás, keze remegett amint ellökte magától Pacot és feltartotta maga előtt. - Igaz van . - mondta maga elé.
- Mibe , volt igaza ? Még is miben ?- kérdezte tőle Paco , felálltam a fa alól és oda sétáltam melléjük , hallani akartam az egészet, tudni akartam .
- Igaza volt, elvesztettem . Elvesztettem , mert a veszéllyel kezdtem ki , és mert ti voltatok azok akik a házát és az egyetlen emlékét tönkre tettétek.- morogta maga elé.- Istenem mi ütött belém. Ő az egyetlen legjobb barátnőm , kicsi kórom óta és elvesztettem . Eltoltam magamtól , másokat választottam .- az arca üveges volt csak a száján jöttek ki a szavak. - Meg kell találnom.- mondta és már futott is a kocsija felé.
- Haver .- én voltam az első aki vállba bokszolta Pacot , hogy ébredjen fel. És már mi is a motorom és a kocsink felé rohantunk . Követtük Sierrát. Én tudni akartam hova meg , Paco meg féltette.
Fogalmam se volt merre megyünk , kerestük a házában , körbe jártuk a környéket , de ki gondolta volna , hogy épp a mi területünkön fogunk rá találni . A focipálya közepén állt , egymagában , kezeit zsebre vágta és úgy állt nekünk háttal . A szőke gyönyörű haját a szél ,ide-oda dobálta .
Mi csak álltunk a pálya szélén és néztük , még Sierra se rohant oda , mintha tudta volna , hogy történni fog valami .
A semmiből egy bársonyos hang terítette be az egész pályát , a szél vitte , sodorta magával a gyönyörű , bársonyos hangos , a dalt , az éneket. A szám tátva maradt. Ez ő lenne ? Az lehetetlen . Vagy még is .
- Kérlek, beszéljük meg .- mondta Sierra , ahogy halkulni kezdet és végleg vége lett a dalnak . Mi csak álltunk és néztük , ahogy Sierra , tesz egy , majd még egy lépést Melany felé. Aki a kezét maga elé helyezte , mintha valamit fogna .. de mit ? - kérdeztem magamtól , semmi jót sem súgtak az érzékeim . Elégé sok dolog történt velem az életbe , hogy tudjam mikor van a levegőben valami rossz.
- Emlékszel? - érezni lehetett Melany hangjában egy mosolyt. - Mikor minden olyan boldog volt, ez a dal , a gitár , és a család. A család ami már semmi lett , a gitárral és ezzel a dallal együtt. Énekelhetem , ezerszer , nem támasztom fel őket, játszhattam  volna ezerszer a gitáron , ők nem jönnek vissza . Emlékezhetek milliárdszor rajuk , de ők már rég hamu és por lettek én meg itt maradtam egyedül. Most már egyedül. 
- Nem vagy egyedül , én itt vagyok .- mondta neki határozottan Sierra.
- Persze .- nevetett fel Melany.- De , csak voltál .- mondta komoran , majd lassan megfordult és egy pisztolyt tartott a kezében , amivel játszadozott , ide- oda pörgette az ujján. Miközben minket nézet . Vagyis inkább barátnőjét , aki meg torpant és most már hátrált . Arcán az ijedség , a rémület volt.
- Azt honnan szerezted ? - dadogta felé a kérdést. 
- Már régi.- elindult felénk , mi meg azonnal Sierra elé léptünk , vagyis én teljesen elé meg Paco elé.
- Ez a mi harcunk és nem az övéké- mondtam neki.
- Tényleg ?- kérdezte . És megfogta a fegyvert amit rám szegezett.- Tényleg , az volt.- mondta .- De már az övéké is.- az arcán érthetetlen gonosz mosoly jelent meg , fájdalom harcolt az arcán a mosoly mögött. Olyan fájdalom , amit én is ismerek , az elvesztést , a hiányt, a vágyat. Tudom mit érez. Én is vesztettem el olyat akit szeretek , de igaz , hogy ő mindenkit elvesztett. Egyenesen rám tartotta a fegyvert , mélyen a szemembe nézet , láttam hogy a keze remegett . De mintha teljesen határozott lett volna . Bárcsak ne lenne !
- Tényleg , ez lenne a bosszúd. Hogy megölsz itt a barátaink szeme láttára ?- kérdeztem , tudni akartam , hogy mit fontol , tervez , oda bent . Mélyen a szembe nézet , kék szemei az enyémbe fúródott , istenem nem teszi meg érzem . Nem lenne képes rá.
- Nem . - lehelte . - Nem , ez nem bosszú lenne , hanem egyszerűen bátortalanság. - ejtette maga mellé a fegyveres kezét.
- És te nem vagy az .- jelentettem ki , amit ő is tud.
- Az voltam . - ez meglepett , meghökkentem , de nem mutattam ki. - De, már nem vagyok az .
- Melany, kérlek beszéljük meg .- tört ki mögülem Sierra , túl korán . Melany hátrált egy lépést , a keze remegett , az figyeltem mikor fogja feltartani újra a kezét és mikor kell kikapnom a kezéből a fegyvert. Nem akartam , hogy baja essen , se neki , se Sierrának.
- Sierra , nincs miről. - ejtette könnyedén a szavakat , mély levegőt vett és kifújta . - Már semmiről ,sincs mit beszélnünk. - láttam , hogy a szemébe könnycseppek csillogtak ahogy ezt barátnőjének mondta , de egyszerűen kikerülte és a kocsija felé indult.
- De van !- kiáltott utána Sierra.- Rohadtul van . A kurva életben Melany , te biztattál , te mondtad , hogy ha nem küzdesz azért ami neked kell , elveszted. Nem teheted ezt , hogy megfordítod a barátságunkat , ami már testvériségbe fórt át , most ellenségé változzon . Nem teheted . - kitört, mint egy vulkán . Nem hallottam még így beszélni , Sierrát . Melany , csak állt háttal és hallgatta  ahogy barátnője kikel magából és neki kiabál.  - Mondj valamit kérlek !- Sierra hangja , nyugodtabb volt és már – már csak könyörgött neki . De nem kapott választ . Ott álltunk és néztük , a két lányt.
Melany , a csönd után , egyszerűen elindult a kocsija felé.- Ennyi ?- kiáltotta utána Sierra a kérdését. De megint nem kapott választ . - Ennyi .- suttogta maga elé.
Egy fekete terepjáró jelent meg , Melany mellett a kocsi bal oldalán . Ismerős volt a kocsi . Hector . A félelem suhant át rajtam , azonnal rohanni kezdtem felé.
- Vidd innen Sierrát . - kiáltottam vissza Paconak akinek nem is kellet kétszer mondani . Hector megállt a nagy terepjárójával az ijedt tekintetű Melany mellett. Mellé rohantam és szorosan magam mellé voltam a lányt, a fegyvert a farmeromba rejtettem . Láttam , hogy Melany nem tudtam mi történik , vagy épp fog.
- Alex, ismered ?!- fordult felém a kocsiból kiszálló Hector , miközben végig mérte a szőke hajú lányt mellettem .
- Igen .- válaszoltam határozottan neki.
- Feladatom van a számodra Alex. - fordult vissza felém , ahogy még egyszer végig mérte a mellettem remegő lányt.
- Rendben . Haza viszem a Melanyt és megyek is a raktárba . - minél hamarabb azt akartam , hogy beüljön a kocsijába és elvigyem innen . Őt.
- Erre , nincs idő. Ő is veled megy .
- Nem .
- Egy óra múlva , az asztalom akarom látni Blake tartozását. Vagy nem leszek kedves , veled Alexesz.- nem akartam tudni , hogy az milyen . De azt se akartam , hogy Melany velem jöjjön. De nem tudom haza vinni .
- Haza viszem a lányt , utána megszerzem . - akkor is kötöttem az ebet a karóhoz.
- Már csak negyven perc Alex.- morogta , mosolyogva Hector miközben , beült a kocsijába és elhajtott.
- A francba .- csaptam a kocsi csomag ház tartójára.
- Hé. - kiáltott rám Melany.
- Bocs.- morogtam oda neki.- Ide , a kulcsokat és ülj be . Most .- meg se vártam , hogy reagáljon , kikaptam a kulcsot a kezéből és már be is ültem a vezető ülésbe . Láttam , hogy nem érti és azt is láttam , hogy a keze ökölbe szorul az arcán , meg düh jelent meg . De beült mellém.

6.fejezet.

Melany .   

  

A napnak vége , az iskolának vége , mára . Hála az égnek. Kifelé indultam meg a kocsimhoz. Örültem, hogy senki nem állít meg , és nem kezd el velem beszélgetni . Most csak , haza akarok menni és rendet tenni. Egyedül akarok lennie , a lakásomban a dolgaimmal az emlékeimmel amit tönkretett Alex, a bosszút még csak most kavarog a fejemben . De vajon akarok tovább játszani ezt a táncot ? Hiszem ha egy ártatlan kis csíny után , ezt tette velem , akkor mit fog csinálni a bosszú után?De ha itt abba hagyom , akkor nem fogom megtudni és nem leszek nyugodt , hogy vissza adtam neki azt amit érdemel. Lehet , hogy még évekkel ezelőtt , olyan gyenge és félénk voltam , mint itt néhány lány. De azóta minden megváltozott , én is más lettem , és most már nem hagyom , hogy bárki is ilyet tegyen velem . Kikapcsoltam a kocsi riasztót és már épp készültem beülni , mikor valaki utánam kiáltott.
- Melany.-  hátra fordultam a hang irányába , és Isa állt a kocsim előtt. Rá mosolyogtam ahogy ő is rám .
- Igen , Isa ?- kérdeztem , miközben át dobtam az anyós ülésre a kezembe lévő dolgokat , majd vissza néztem új barátnőmre.
- Csak , meg akartam kérdezni , hogy nincs kedved ma velünk tartani , le a partra ?- kérdezte, csábító volt az ajánlat , de nem volt erőm nagyon . Egész este mosolyogni , mikor az a mosoly nem is igazi csak egy álca , az arcomon. - Tartunk egy kis bulit, lesz pia , zene és tánc . Meg nevetés , hülyéskedés. Na jössz ?- láttam , hogy nagyon szeretné , és tudom , hogy egy kicsit meg is fogom bántani a válaszommal.
- Köszönöm , de sajnos nincs kedvem . Talán majd máskor. Szia Isa.- köszöntem el , rá mosolyogtam utoljára , majd beültem a kocsimba . Beindítottam a motort és azzal együtt a rádió is hangosan felszólalt, megijedtem de nem annyira. Nem halkítottam le , csak bekapcsoltam magamon a biztonsági övet. Lehúztam az ablakot, majd rükvercbe tettem a kocsit és kitolattam , gyorsan váltottam egyet , majd egyik kezemet a kormányra tettem , még másikkal a fejemet támasztottam a lehúzott ablak helyén . Ahogy kiértem a suliból , a szerencse elkerült , pont a piros lámpát fogtam ki és állhattam ott öt percig. Ujjaimmal doboltam a kormányon még a piros lámpát szuggeráltam , hogy váltós már zöldre. De nem akart. Mellettem egy motor hangosan felbőgött, oldalra se kellet néznem , hogy tudjam ki az aki mellém állt.
- Beszélhetnénk ?- Alex, lágy hangja csapta meg a fülemet.
- Nincs miről . - morogtam és még mindig a lámpát néztem .
- Kérlek , beszéljünk . Nem szoktam kérni senkit sem , főleg nem egy lányt.- mintha annyira érdekelni , úgy mondta nekem . Nem néztem rá , csak előre. Már a gázzal játszottam . Lenyomtam és elengedtem .
- Alex, nincs miről beszélnünk . Ellenséged vagyok , mondtam , hogy inkább vigyáz , magadra és a családodra.- mondtam és pont zöldre váltott a lámba . Gyorsan a váltóra tettem az egyik kezem és már váltottam is , azonnal lenyomta a gáz pedált és már száguldottam is . Minél hamarabb haza akartam , menni . Egyedül akartam lenni , végre.
Amint beálltam  a  garázs felhajtatóra , már ki is pattantam a kocsiból , semmit nem vittem magammal amit a kocsiba hagytam ,csak becsaptam az ajtót , beriasztatottam és már a bejárati ajtóval szarakodtam . Amint azt is kitudtam nyitni , berohantam és becsaptam az is .  Levágtam a kulcsokat a szekrényre , és berohantam nappaliba ott levágtam magam a kanapéra. Két kezembe temettem az arcomat és csak ültem ott , ültem , irtó sok ideig. Addig ültem , még nem a könnyeim utat nem törtek maguknak és sírva dőltem bele a párnákba amiket már tegnap este a helyükre tettem. A vágást a kanapén , nem tudtam eltüntetni de nem is érdekelt. Lefedtem egy pokróccal. Megteszi az is. Apró kicsi sós könnyeim áztatták a selyem párnákat .
- Miért ilyen rohadt szar , az élet .?!- kiabáltam magamnak a kérdés, az én hangomtól zenget a nagy ház, vízhang ként csapódót vissza , mindenhonnan .  - Miért vetted el tőlem a családom ? Miért akartad , hogy egyedül legyek ? Hogy mindenki át tudjon rajtam gázolni , hogy eltudjanak tiporni mint egy férget. Remélem örülsz , tönkre tettél , elvettél mindent tőlem . De nem hagyom , hogy a maradék pici életemet is elszard. Ohh nem hagyom . Soha .- kiabáltam ki magamból , mintha bárki is itt lenne és hallaná . Soha , nem hittem olyan nagyon Istenbe , anyámék voltak akik hittek benne , egy kicsit. De most úgy éreztem ő bűntett engem . Nagyon . Felkeltem letöröltem kicsordult könnycseppjeimet , a kezemmel . Majd a konyhába mentem , ahol a bárszekrényből kivettem egy üveg Tequilát , és úgy ahogy volt bele ittam . Mintha csak víz lenne , egy elég erős és ütős víz.
Majd az üveggel a kezemben mentem vissza a szobámba és kezdtem el , rendet rakni .
Hajnal lehetett mikor , kinyitottam a terasz ajtót és megcsapott a hideg hajnali szél. Kilépkedtem a stégre , dülöngélve haladtam egyenesen a vége felé. Kezemben az üveg piával , útközben kortyolgattam ám . Már így is részeg vagyok , nem mindegy akkor . Ahogy a szélére értem , kicsit megtorpantam . Magamban nevettem . Oké holt részeg vagyok .
Megálltam és a sarkamon kezdtem el hintázni , közben meg az előttem elterülő vizet néztem .
- Hűű ...de nagy és milyen jó...- motyogtam magamban. Zenét hallottam , meg . Hangos és ritmusos zenét . Ösztönösen kezdtem el táncolni a zenére. Minél közelebb lépkedve így a peremhez , és már csak pár apró milliméter választott el attól , hogy a vízbe ne essek . De hát élveztem , önfeledten lépkedtem a zenére , és közben ittam a kezembe  lévő italt. Ami már jócskán fogytán volt.
Egy ismerős , foci dal csendült fel máshonnan . Megálltam , szememet összeráncoltam és csak hallgattam , itt volt a számon a szöveg , de nem akart az a fránya szavak kibukni belőlem . - Ohh , a francba . - vágtam csípőre a kezem és sértődtem meg saját magamon .
- Hé, ne lépkedj tovább . Oké?- egy férfi hang csendült fel , valahol. Körbe néztem és ha jól vettem ki Alex, állt a stég állijánál és feltartott kézzel nézet rám .
- Na miért ne ? A kutyáknak parancsolunk . - morogtam és csak azért is tettem egy lépést .
- De a kutyák nem részegek mint te .
- És akkor mi van ? Barátom a pia .- vágtam újra csípőre a kezem .
- Nekem is a barátom , de most szépen tedd le a kezedben lévő üveget .- adta ki , kedvesen a parancsot.
- Te , nekem te parancsolgass.
- Akkor , te meg nőj fel és tedd le magadtól.- emelte feljebb a hangját.
- Én felnőttem , régen . - hű de határozott voltam . - Itt egyedül te vagy kettőnk közül aki még mindig egy banda tagja .
- Nem ide tartozik a Latin Vér-vonal. - kiabált rám , de még is olyan higgadt volt a hangja.
- Ohh , ne mond . Szerintem ez jó alkalom , hogy megtudjam ki is vagy valójában ?
- Nem tartózik rád  . - mondta határozottan .
- Hát jó.- rántottam meg a vállam és oda álltam a stég szélére ahol ő állt. Fölé emeltem az üveget és kedvesen a fejére öntöttem ami benne volt.- Rád meg, én ,nem tartozom . - mondtam , a végén egy nagy gonosz mosollyal , majd vissza dülöngéltem a házamba .

 Reggel a nappali közepén , a fehér szőrös szőnyegemen ébredtem . A fejemben olyan volt mintha táncot jártak volna . Majd szét robbant. Nehezen , zúgó fejjel felkászálódtam a földről és bevonszoltam magam a fürdőbe , gyorsan levettem magamról a ruhákat és beugrottam a zuhany alá , azonnal magamra engedtem a hideg vizet. És remélhetően ezzel fel is keltem egy kicsit.
Amint lehűsítettem magam , egy törölközővel magamon sétáltam vissza a szobámba , magamra vettem egy rövid nadrágot , egy fehér , fekete kockás inget , meg egy torna cipőt. Felkaptam a táskámat, és a telefonomat zsebre vágtam . Kint a konyhában , kivettem egy üveg narancslét a hűtőből , majd a kocsikulcsomat felkapva indultam meg kifelé. Én se vagyok ám komplett , másnaposan iskolába menni , semmit nem tettem , hogy ne lássák rajtam . És egyáltalán mit történt tegnap este.  Beültem , felhangosítottam  a rádiót , majd félálmosan vezetem a suliig. Nem igazán haladtam meg a 60 km/h – rát.
Amint oda értem , kicsit életkedv nélkül szálltam ki és indultam meg az első órámra ami matek volt. Órákkal később , még mindig ugyan olyan irtó ramatyul éreztem magam , de szerencsére már ebéd szünet volt. Vettem magamnak egy darab piros almát , nem mintha az most le menne , de egy próbát meg ér. Most inkább aludnék egy jó nagyot, és be vennék egy doboz fájdalom csillapított , mert a fejem még mindig szét robban . Megindultam az almával a kezemben , a táskámat félig a karomon , félig már a földön húztam , legszívesebb végig szántottam volna vele az egész iskolát . Nehéz volt , most. Oda kint keresni kezdtem Sierrát , nem tudom , vagy én vagyok ilyen béna másnaposan , vagy csak a szemem káprázott , mikor észre vettem , hogy nagyban nevetgél és ölelkezik Pacoval , barátnőm. Lehet hallucinálok- mondtam magamnak , megtöröltem a szemem , hát ha tényleg csak oda képzeltem , de nem ott állt ő . velük.
- Ohh... ez sok , mára túl sok.- morogtam jó hangosan , majd a táskámat lehajítottam a fűre. Magamat is levettettem oda és csak neki dőltem a fának . Elővettem a fül hallgatómat , fülembe dugtam lehunytam a szememet és csak élveztem a zenét. Lábammal és kezemmel doboltam a zene ritmusára. Az idegeim így is tönkre mentek és , most ez is . Nem mintha valahol belül nem örülnék neki , de most épp most , és velük . Akik tuti , hogy mind benne voltak a házam , az emlékeim , a dolgaim tönkre tételében.
- Szia. Nem jössz oda hozzánk ?- hallottam meg barátnőm , kedves hangját. A szemem kipattant és nem épp kedvesen néztem rá.
- Hozzánk ?- kérdeztem tőle , miközben kivettem a fülemből a fül hallgatott és bele dobtam a táskámba , a telefonommal együtt. - Hozzánk ?- mondtam még egyszer.
- Igen , hozzánk . Oda . - mutatott a többiek felé , akik mind minket néztem , még Alex is.
- Én nem beszélgetek vele , hiszen a szüleim utálják és mi értelme lenne ...- idéztem újra fel a mit mondott .
- Melany .. - kezdet volna neki.
- Hagyjuk . - mondtam , majd felkaptam a  táskámat és elindultam sebesen a kocsim felé közbe nem kedvesen át vágtam a csapatuk között. Amit értem tapostam . Kit érdekel. !
- Állj , meg. Por favor . (kérlek).- kiáltotta utánam Sierra. Megálltam . - Miért beszélsz velem így ? - kérdezte .
- Miért ? Komolyan megkérdezed ?!- kiabáltam , miközben közelebb mentem hozzá.- Gondolkodj el az agyaddal ami ott van a fejedben .- böktem meg a homlokát. - Tönkre tették a házam , a dolgaim és az egyetlen olyan emléket ami megmaradt nekem . TÖNKRE tették. És te azt kérded tőlem , hogy menjek oda hozzájuk. - mutattam az érintettekre. - Egy dolgot teszek , bosszút állok , de mindannyiukon .- mondtam neki , láttam hogy a szemébe könnyek gyűltek , majd hátat fordítottam és újra elindultam .
- Hiszen , te biztattál , te mondtad , hogy ha nem próbálom ki a veszélyt az életem semmit nem ér.- kiabálta utánam , sírva.
- Remek . Kipróbáltad a veszélyt , de engem elvesztettél. - mondtam , mikor kinyitottam a  kocsiajtót és bedobtam az anyós ülésre a táskám. Felnéztem barátnőmre, aki csak állt és engem nézet , könnyes szemmel . - Az ellenségem lettél. - szomorúan és fájdalmasan mondtam ki ezeket a szavakat. De ahogy kimondtam , be is ültem és , kifaroltam a parkolóból . Majd tövig nyomtam a gázt.

5.fejezet.

Alex.

Az ajtó hangosan csapódott be , én meg ott álltam a szoba ajtómba és bámultam az ajtót , majd a családomat akik értetlen fejjel néztek engem . Melany , ilyen is lehet . Vajon ennyire nem gondolta végig amit tegnap tettem , néhány  banda taggal ? Vajon ennyire felakartam bosszantani ? Hiszen , megalázott és  csapdába csalt engem .
- Fiam mi volt ez az egész ?- anyám hangja riasztott fel a gondolataimból. Azt már én is szeretném tudni . Nem válaszoltam , csak vissza léptem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Fejemet fogva sétáltam fel s alá.
-Várjunk csak . - torpantam meg és néztem ki az ablakon . Ekkor láttam  ahogy a kocsival elhajt. Vissza pörgettem mind azt amit mondott , azt mondta meghaltak, mindannyian . Egy emlék egy ajándék , egy tárgy , ami maradt neki és én tönkre tettem . Vajon ez igaz ?!- kérdeztem magamtól. Teljesen biztos vagyok benne , hogy igaz .Láttam a szemét , könnyes volt és tele szörnyű s fájó emlékkel , ráadásul haraggal és hiánnyal , nagy részt fájdalommal és szomorúsággal.
Lehet , hogy nagyobb volt a tett vágyam mint a gondolkodásom . Hiszen mikor kezembe vettem a gitárt , így is elvolt dugva az egyik szekrény mélyére , nem gondoltam én , hogy az fontos , azt hittem csak egy hangszer amit ő a gazdag seggével tud majd pótolni, de azt nem lehet pótolni . Ahogy én sem tudom pótolni az apámat , akit a Latin  Vér miatt veszítettem el. Jelen voltam a halálánál és , minden este úgy fekszek le , hogy ezek az emlékek ha akarom hanem az álmaimba fognak szerepelni . Ő meg mindenkit elvesztett , az egész családját.
Kikaptam a szekrényemből egy farmart , ami itt – ott szakadt volt, majd egy fehér pólót , bele bújtam a  cipőmbe , s fejemre kötötte a kendőt , ami Melany illatával volt tele . Zsebre vágtam a telefonom , még egy pulóvert is fel vettem , majd a más rohantam is ki a lakásból.
Anyám a bejárati ajtót előtt állt , mint egy őr nem úgy nézet ki mint aki ki akarna engedni , nem magyarázat nélkül nem . Elnyúltam a mellettem álló szekrényre és lekaptam onnan a motor kulcsát.
Kikel a fejemet szellőztetni .  Ehhez viszont át kell törnöm anyám , bástyáján ami elég nehéz.
- Mi'amá , por favor. ( Anyám , kérlek .) - kértem . Kezeit maga mellé ejtette , de nem állt arrébb.
- Alex, kis fiam . Mit csináltál ?- kérdezte azonnal , ahogy a csend kezdet kínos lenni köztünk .- Válaszolj !- mondta mérgesen .- Az a lány , Melany úgy-e ?-kérdezte , én meg bólogattam . - Mit csinált ?
- Anya , nem csinált semmit .- válaszoltam rögtön . Te jó ég! Anyám haragja elől védem meg . Megörültem komolyan . - Egyszerűen , csak meg mutatta ki is ő valójába . Eddig azt hittük , egy gyáva nyuszi , de nem ő egy tigris.- mondta , hát ha ezt elhiszi és végre elenged. Habár igaz amit mondtam neki. 
- Te tettél valamit , Alex. Valami olyat amivel kivívtad a haragját . Jó ez neked ? Hiszen ő nem a mi fajtánk ? És ahogy láttam olyan se mint az ő fajtája , hiszen Spanyolul beszélt és más mint a többi Amerikai , ők nem állnak le egy ilyenfajta senkivel mint mi .
- Mi'amá ! - fogtam meg a két kezét. - Igen , nem olyan mint mi , de olyan se mint ő . Több annál és  szeretem a harcot ismersz . - mosolyogtam rá . - Most, viszont hagy menjek. Dolgom van . - hadartam és arrébb toltam , majd még választ se hagytam , hogy adjon , de már a motoromon voltam . Fel se szálltam rá mikor egy ismerős női hang kiabálta a nevem .
- Alex , várj !- kiáltotta Carmen .
- Mi az Carmen ?- kérdeztem , ő volt a volt csajom addig még le nem feküdt valakivel egy kocsiban . Igaz elküldtem sokszor azóta , de még vigasztalni jó dolog. Ez nem épp úri emberhez méltó de én se vagyok úri ember.
- Veled megyek .- és már fel is szállt mögém. Azt se tudom hova megyek , de kit érdekel. Nem zavar sok vizet. Mögöttem . Beindítottam a motort és már száguldottunk is .

Este a parton feküdtem és néztem az égen a csillagokat. Gondolkodtam : Melanyin és azon , hogy mi van velem . Bele zúgtam .
Közel voltam hozzá , nagyon közzel . Láttam a házát , ahogy oda bent a lámpák fénye világított , néha láttam ahogy elhalad a nagy üveg ajtó előtt , majd eltűnik és vissza jön. Elpakolja azt amit ott hagytam neki. Talán egy kicsit tényleg olyan bosszú volt amit, rossz embernek adtam vissza. Hiszen csak egy apró csapda volt az egész , de én ahelyett , hogy kicsi apró bosszút találtam volna ki , nem helyette tökre teszem a házát és az emlékeit.
Talán ha bocsánatot kérnék ? - kérdeztem magamtól oda bent . - Nem tuti , nekem vágna valami éles tárgyat , ha meglát . És az még nem lesz a bosszú, csak a gyűlöletet. - morogtam kicsit hangosabban , magam elé. Messze a tábor tűztől és a többiektől , így nem hallják ahogy magamban beszélek , még azt hinnék , hogy megörültem. Ami így is van .
- Alex, haver kérsz egy sört ?- jött oda Paco , és lehuppant mellé. Kicsit már áradt belőle a pia szag , de nem baj . Felültem és kikaptam a kezéből az egyik sört , kinyitottam és már le is húztam az üveg tartalmának a felét.
- Kösz .- morogtam .
- Apropó , hogy állasz a fogadással ?!- érdeklődött , nevetve. Fogadás ? Milyen fogadás ? - kérdeztem magamtól , nem rémlett. Ott ültem és bámultam magam elé , még villám csapásként nem ért a fogadás , amit tettem .
- Fogadok a RX-7-mel , hogy ha Alex, hála adás előtt lefekteti Melany Ellist , akkor övé a kocsim , de ha nem akkor enyém a motorod Alex, na áll a fogadás ? - kérdezte Lucky .
- Miért is ne . - csaptam a kezébe .- Akkor most használd még a kocsid , még az enyém nem lesz .- nevettem fel .
Én hülye barom . Miért is voltam ilyen igen fogyatékos tegnap este. Hát persze , a drog . - csaptam a homlokomra.
- Neked mi bajod ?- nézet rám felvont szemöldökkel Paco.
- Semmi .- morogtam , majd felálltam és elhajítottam a már üres üveget , vissza mentem a tábor tűzhöz és elvettem egy másik sört , így ment ez jó sokáig.
Addig , ittam még már az agyam se fogta fel mit teszek . Berúgtam és méghozzá , nagyon . Meg a fű is rá tett egy lapáttal . No , nem baj kell valami amivel fel turbózzam magam .
- Alex, gyere ide .- Carmen hívogató hangja , most mintha vonzott volna . Tettem amit kért és oda mentem hozzá.
 Innentől képszakadás és már csak a reggel hideg szelét és azt a csepp napsütést láttam. A fejem lüktette , a szemem még vissza akart csukódni , mikor felültem a saját ágyamban . Várjunk csak , hogy kerülők én haza ? És milyen nap is van ?- tettem fel a jobbnál jobb kérdéseket magamnak , miközben kikecmeregtem az ágyból és a fürdőszoba felé vonszoltam magam .
Beálltam a zuhany alá , és egy csapnyitással magamra engedtem a hideg vizet. A szemeim azonnal kinyíltak és már vissza se akartak csukódni .
Felvettem egy tiszta farmert és pólót , majd rá a bőrkabátom és a már csak a cipőm volt. Majd holt komásan , még mindig . Kivánszorogtam a motoromig és felpattantam rá.
A suli felé vettem az irányt.
Örültem , hogy senki nem nyaggatott , basztatott most reggel . Így is szar volt ahogy felvillantak előttem az emlékeke mik tegnap és az előtt történtek .

Ebéd idő volt , mikor az udvaron a megszokott helyünkön , ültünk a fa alatt , s néztük ahogy a fehér népség rázza magát. Ma valahogy újra olyan meleg volt , mint két nappal ezelőtt , ezért a lányok többsége inkább miniszoknyát vagy csak rövid nadrágot viselt , ami épp jól jött nekünk férfiaknak . Mindenki nyálcsorgatva nézte ahogy elhaladtak előttünk .
- Alex , hogy áll a fogadás ? - kérdezte Lucky , nagy mosollyal a száján.
- Haladok .- talán hazudtam vagy nem . Ezt már én sem tudom .
Zene csendült fel a mellettünk lévő fa alól , hátra fordultam és láttam ahogy Sierra és néhány fehér lány , elkezd táncolni valamit . Még nem láttam , ilyen táncot.
- Meli gyere .- kiáltotta el magát Sierra . A tekintetét követtem és megláttam Melanyt az ő kis farmer nadrágjába , halvány rózsaszín felsőjében ami a hasáig fel volt kötve, és a haját ami lágyan hullott a háta közepéig. Mosolyogva rohant oda Sierra mellé és kezdet el táncolni . Úgy ahogy én még életembe egyszer sem láttam nőt táncolni . A mozgása, elvarázsolt , de még az arca amikor mosolygót.
- Hmm... nem mondom , tud valamit a csaj .- motyogta Sam , mellettem. Én csak faltam a szememmel , közben mosolyogtam rá , néha találkozott a tekintetünk de csak gonoszul rám mosolygót , vagy elkapta a szemét.
- Azt hallottam , elég jól nyomja . Profi táncos Kanadában , még tánc csapata is volt, ráadásul nem csak a táncban jó. És tényleg jó ahogy mondják. - Isa hangja csendült fel mellettünk , felnéztem rá.
- Te ezeket honnan tudod ? - kérdeztem , mikor letette mellém a táskáját.
- Egyszerű ….- mondta majd elindult a táncoló lányok felé.- … beszélek vele .- kiáltotta vissza nekem , majd beállt Sierra és Melany mellé táncolni.

4.fejezet.

     Melany .

Négy napot töltöttem a kórházban , annyira örültem , hogy végre ma reggel igaz nagyon korán , de végre elhagyhatom a kórházat. Soha nem szerettem bent lenni , főleg , hogy ilyenkor több emlék tört a felszínre és tarot a markában . Minden este elnyomta, vagyis próbáltam elnyomni az emlékeket , de annyira nehéz volt , és néha lehetetlennek tűnt , így inkább hagytam , hogy elraboljon.
Annyira jó volt végre sétálni , ebben a négy napban ágyhoz kötött beteg voltam . El is zsibbadt a seggem és minden más test részem is . Egy fehér farmert , kék felsőt , két meleg pulcsit az egyik szürke volt a másik kék, majd egy fehér kabátot viseltem , és egy kék fehér csíkos sálat. Cipőnek egy Convers torna cipőt kaptam fel. Vagyis ezt volt amit fel vettem . Zsebre dugtam a kezem , ahogy kiértünk az újra csípős hideg levegőre. De tetszett. Mosolyogva szálltam be a kocsimba .
Sierra a vezető üléshez sétált , nem engedte , hogy vezessek . Ajj. Pedig imádok vezeti. Na mindegy. Bekötöttem magam és már indultunk is ahogy ő is bekötötte magát. Közben elmeséltem neki , amit tegnap este tettem Alexszel , alig bírta nevetés nélkül végig hallgatni . Mikor leparkolt a házam elé , akkor tört ki belőle a nevetés velem együtt.
Kivettem a kezéből a kocsikulcsot és a lakás kulcsomat. Majd a bejárat felé indultam .
- Istenem és nem voltam ott , hogy ezt lássam .- nevette a hátam mögött , mikor a kulcsot a zárba tettem .
- Pedig tetszett volna .- mosolyogtam hátra , mikor az ajtót kitártam magam előtt és beléptem .- Látnod kellet volna az arcát , milyen képet vá...- mondtam neki , de mikor beléptem és megláttam mi van a lakásomban az ütő meg állt bennem a szavak elakadtak a torkomon , a szám tátva maradt. A táska ami a kezembe volt , a földre zuhant nagy robajjal ért földet.
Az egész lakásom , romokban állt. Mindent felforgattak és amit értek földhöz vágtak tönkre tettek . A nappalimban káosz volt. A vázák a földön ezer darabban , a könyvek szana-szét hevertek , a képek amik ki voltak téve , vagy össze gyűrve hevertek vagy szét dobálva. A kanapémon egy vágás. A párnák eldobálva.  Át sétáltam a törött vázákon egyenesen a szobám felé.
Amint beléptem , sikítottam egyet.
Az ágyam össze túrva , a ruhájuk kidobál a dolgaim össze törve és elégetve ahogy láttam . Szépen lassan sétáltam sétáltam a szobámba és , közben vettem fel a dolgokat amik még épek voltak a földön . Egyenesen az ágyra tettem , majd az ablak felé fordultam , ahol egy olyan emlék állt ketté törve amire eddig vigyáztam, őrözgettem , mert az egyetlen dolog volt ami maradt tőlük. Arcomon kemény maszk jelent meg mikor át vágtam a távolságot és , már – már sírva hajoltam le a ketté tört gitárért , ami az apámé volt. Az egyetlen tárgy ami meg maradt tőle , nekem . Ami több ezer kicsi emléket rejtett és most tönkre tette valaki. Kezembe vettem a gitár két részét és az ágyamra tettem . Bárhogy nézem , még ha könnycseppeket eresztek rá akkor se lesz olyan mint régen . Egy emlék ami újra semmi lett .
- Úr isten .- Sierra sikolya riasztott fel , felemeltem a tekintettem a ketté tört gitárról , szembe már könnycseppes volt, nem olyan erős a maszk ami az arcomon , van , hogy meg is tartsa azt. Végig suhant a tekintem újra az egész szobán , mikor az ágyamon az egyik párnámon megakadt. Egy kendő volt rajta. Körbe sétáltam és felvettem a piros , fekete kendőt , ami ismerős volt. Túl sokáig nem kellet törnöm a fejem , hogy rá jöjjek kinek a műve ez. Alex .
- Hol lakik Alex?- szűrtem a fogaim között , Sierra felé aki az ajtómba állt .
- Meli , hívni kéne a rendőrséget , nem értem miért kérdezed , hol lakik az a gyökér.- a hangja remegett .
- Azt kérdeztem hol lakik Alex !?- fordultam felé , dühtől izzó szemmel , a kezem ökölbe szorult a kendőn . Láttam , hogy megijedt ahogy beszélek. Nem akartam megijeszteni , egyáltalán nem . De tudnom kell. Pár percig csöndben álltunk és néztük egymást. De utána a nagy csönd utána el mondta , hogy hol lakik. Nekem se kellet több , azonnal a kocsim felé rohantam . - Te itt maradsz és nem hívod a zsarukat, ez az én táncom, az én harcom . Nem az övék. - kiáltottam vissza neki , majd becsaptam a bejárati ajtót és a kocsimba ültem . A kezembe még mindig ott volt , ott szorongattam a kendőjét. Tövig nyomtam a gázt , ezért nem lepődtem meg mikor befaroltam a ház elé és pór felhőt csináltam . Jó leszek én neki most ébresztőnek , kedves és barátságos leszek.-  morogtam magamban amint kiszálltam és az ajtó felé indultam . Megtorpantam. Még se törhetek be , hiszen a családja . Jól van Melany csak kedvesen .- vettem elő a nagy mosolyom és bekopogtam , két másodperc múlva , két fiú nyitott nekem ajtót.
- Sziasztok Alexet keresem itthon van ?- kérdeztem azonnal .
- Miért ki vagy ?- szegezte nekem az egyik fiú a kérdést.
- Melany Brittany Ellis , Alex egyik nagyon közeli barátja és üzenetet hoztam neki .
- Mi'amá. (anyám ).- kiáltotta el magát a másik fiú.
- Ne kiabálj Luis .- jelent meg egy kedvesnek , nem tűnő asszony .
- Jó napot .- köszöntem kedvesen.
- Te ki vagy ?- na de kedves.
- Melany és Alexet keresem , át kell adnom neki egy üzenetet. - mondtam el megint.
- Carlos , Luis menjetek be .- zavarta el a két gyereket , majd megállt előttem .- Majd én át adom .- jelentette ki.
- Ezt az üzenetet nem lehet . Kérem , hagy mondja el neki. - nem kérem , én őt semmire de hátha sikerül.
- Rendben .- mondta , kemény öt perc csönd után. Én már még jobban forrtam oda bent. -  Ott ,arra megtalálod .- mutatott egy ajtó felé.
- Gracias . - köszöntem , meg és láttam , hogy a szeme elkerekedik. Át vágtam a kis teret ami az ajtó és köztem volt. Ám mielőtt beléptem volna , felkaptam a vázát amibe virág volt és víz. A virágot szépen a szekrényre tettem  a vázát , tele vízzel meg a kezembe fogtam és úgy léptem be az ajtón . Most már semmi nem érdekelt. Még az se , hogy alszik. Át vágtam a teret és egyenesen felé hajoltam és a képébe öntöttem a vizet. A szeme azonnal kinyílt. És már ki is pattant az ágyból.
- Mi a fasz?!- kiáltotta el magát.
- Nem talált.- szűrtem a fogam között. Olyan közel mentem hozzá amilyen közel csak tudtam , mivel még álmos volt ezért hátrált és addig ment még a falnak nem ütközött.
- Melany!?- mintha megleptem volna .
- Máskor ha bosszút állasz , akkor ne hagyj nyomot  culero . (seggfej) .- dobtam a képébe a kendőjét. - Nagyon rossz harcot vívtál ki magadnak Alex. Túl sok pofont kaptam az élettől , hogy megtanulja vissza kézből lekeverni egyet én is . Talán tönkre tetted a házam , a dolgaimat, az emlékeimet. És az egyetlen egy tárgyat ami a családomtól maradt nekem . A gitárt amit apám hagyott rám miután meg haltak ,mindannyian . A szüleim és a nővérem  . De tudod mit , néz rám . Nem hátrálok meg , itt állok és csak szólok ezt nem hagyom annyiba. Harc ,akkor legyen kemény harc, Alex. De vigyáz magadra és a családodra , megbosszulom amit tettél. Meg teszem . - majd vissza kézből egy akkorát lekevertem neki , hogy nem csodálkozom , ha vissza adta volna, de nem tette. Nem törődtem vele , kivágtam az ajtót , oda kint mind a hárman engem néztek . A vázába vissza tettem a  virágot .- Azt hiszem szomjas a virág .- mondtam , majd a bejárati ajtó felé indultam . Mikor azt is kivágtam magam előtt megfordultam és szembe fordultam vele.
- Vigyáz !- mondtam , majd jó erősen becsaptam az ajtót és vissza ültem a kocsimba .
           

3.fejezet.

Alex.     

    

Behoztam a kezembe ájult lányt. Nem mondom , de megijedtem mikor az arca elkomorodott és egyre inkább ínbolygót a lábán majd , a szemei lecsukódtak és egyenesen a kezembe borult. Kezembe kaptam , szorosan tartottam , felkaptam a kocsikulcsát és betettem a kocsiba . Óvatosan , de még is gyorsan vezettem a kórházig. Azt se tudom mi ütött belém . Soha nem voltam kedves egy ilyen lánnyal. Aki minden álmomban ott van , mióta megláttam , akiről eddig csak álmodoztam. Leparkoltam és újra kezembe vettem az ájult lányt. Zsebre vágtam a kocsikulcsot és befelé rohantam vele. Oda bent még meg se kellet szólalnom , hogy segítsenek már előttem termett egy nővér és csak annyit kérdezte mi törtét . Elhadartam neki mindent amit láttam . Ő csak hívott egy nővért aki hozott egy hordágyat. Ráfektettem , majd csak figyeltem ahogy eltolják . Ott maradtam és a csak álltam és néztem magam elé. A nővér olyan kérdéseket tett fel amikre a válaszom csak az volt , hogy nem tudom. Végül megkérdezte , hogy kije is vagyok a lánynak . Erre nem tudtam mit mondjak. Egy barát ? Hiszen nem is ismerem , még . De már most megragadt . - ezt válaszoljam a nővérnek aki , figyelmesen várjak , hogy mondjak valamit neki. - mint mondhatnák. Gondolkodj Alex. A közelébe akarsz lenni , akkor hazudj.
- Egy barátja vagyok.- mondtam  határozottan .- Hogy van ?- kérdeztem , mert azóta eltelt már jó két óra mióta elvitték.
- Azonnal megkérdezem , de felkel hívnom valakit aki közelebb áll a lányhoz , mint ön. - mondta , nekem meg eszembe jutott, hogy zsebre vágtam a telefonját ami az asztalon volt. Észre se vettem mikor , talán mikor a kezembe ájult . De nem rémlik. Előkotortam a zsebemből és a nővér kezébe adtam .
- Sierra. Hívja fel Sierrát . Ő közel áll hozzá.- mondtam .
- Rendben . - mondta .- Kérem várjon itt .- majd hátat fordított nekem és a pult mögé ment. Én leültem az egyik székre. És vártam .
Miért is érdekel engem , hogy mi történik vele ? Miért ülök itt mintha bármi közöm is lenne hozzá? Hiszen nem is ismerem őt ! De még is ha elmennék , egész nap azon gondolkodnék , hogy mi a baja ? Jól van ? Mi történik vele ?- Ajj Alex , térj már észhez .- motyogtam magam elé. Arcomat a kezeimbe temettem és úgy vártam .
Nem értem magam , akkor sem . Ő olyan már . Ő nem olyant mint mi , nem Mexicói hanem Amerika és még is olyan kemény és bátor , hogy megfogott. Nem mintha a külseje nem fogott volna meg . Pedig nagyon is . A szőke haja amit olyan fényesen csillog mint a nap , olyan selymes mint egy hideg hó pehely  . A szeme kék , ami inkább az óceánra emlékeztet . A teste , istenem rabul ejtett.
- Te mit keresel itt ? Egyáltalán mi a jó ég történt ?- rakétaként robbant be a kórházba Sierra és jelent meg előttem . Fejemet felkaptam és szemébe néztem mikor fel álltam. - Mit tettél vele Alex? - láttam , hogy a szemébe düh gyulladt és meg is tudod volna fojtani a szemével , de nem tette.
- Egy , én nem tettem vele semmit. Kettő , ha én tudnám miért vagyok még mindig ,meg mondáném neked. - emeltem fel egy kicsit a hangom , és láttam ahogy megszeppen és hátrál egy lépést. Így már tettszett.
- Rendben . Nem tudom mi folyik itt , de a legjobb ha te most elmész innen , semmi keresni valód nincs itt , főleg nem Melany közelében .- amint vissza tért a bátorság a testében elhadart nekem a mondandóját. Melany, szóval így hívják . - Vete !( Menj el !)- mutatott a kórház kijáratára . Hm, szóval ő is beszéli a spanyolt , eddig csak a vissza húzódó Sierrát véltem fel benne
- No!Oluídalo! ( Nem ! Felejsd el ! ) - vágtam zsebre a kezem , és végre úgy éreztem vissza tér a régi Alex aki nem ilyen amilyen az előbb volt. Csöpögős , nyálas, és ábrándozó. Fújj.           

- Erre nincs időm , hogy veled veszekedjek . Te is tudod jól , hogy semmi közöd nincs Melanyhoz, szóval semmi keresni valód nincs itt. De miért is mondom neked , nem tudod felfogni . Csinálj amit akarsz .
- És ha van ?- kérdeztem miközben hátat fordított nekem és nővér pulthoz indult. De ahogy meghallotta a kérdésem , megdermedt és vissza fordult felém.
- Álmodban sem , lenne .- mondta , majd újra a pulthoz ment. Követtem . - Sierra vagyok , velem beszélt az előbb , hol a barátnőm és , hogy van ?- szögezte a kérdését a nővérnek , aki csak figyelt. Közeben fél szemmel persze engem figyelt.
- A folyosó végén menjenek balra és ott a 203-as szobában megtalálják a barátunkat . Sajnos én , semmit nem tudom maguknak mondani . De ha az orvost kérdezik , ő tud majd válaszolni .
- Köszönöm .- mondta és már neki is vetette magát a folyosón én csak hallattam mögötte.
Amint a kórterem elé értünk , pont akkor lépet ki rajta az orvos.
- Dr. Úr kérem .- Sierra kiáltott az orvos után , aki megállt és szembe fordult vele. - Jó napot . Melany Brittany Ellis , barátnője vagyok . Hogy van ? Mi törtné ?- támadta le őt is . Kedvesen .
- Jó napot , maguknak is .- nézet rám is az orvos én meg csak biccentettem egyet. - Melanynak egy kis tüdő gyulladása lett. De mivel az elején behozták , így gyógyszeres kezeléssel , pár nap múlva haza is mehet. Nem kell aggódni . Most , alszik de ahogy felébred már beszélhetnek is vele. De kérem , hagyják hagy pihenjen. Most bemehetnek hozzá. Pár óra múlva vissza jövök és , megnézem.- mosolygott Sierra az orvos , a mondókája végén. Az én szívem is megkönnyebbült.
- Köszönjük Dr. Úr. !- rázott kezet az orvossal , majd a kórterembe viharzott.
Én csak álltam az ajtó előtt és , nem tudtam mit kéne tennem . Bemenjek ne menjek ?!

Három nap telt el mióta Melany-t kórházba vittem . Az nap este , nyuszi voltam és nem mentem be , inkább elhagytam a kórházat , ahogy még Sierra is mondta semmi közöm sincs hozzá. Csak kedves voltam és bevittem . Én kedves. Úgy látszik , most van egy jó kis ürügyem , hogy az én gringam (fehér amerikai lány) tartózik nekem . És be is fogom hajtani rajta . Az biztos . Pont ezért vagyok én a Latin Vér-vonal tagja , mert könnyedén megszerzem amit kell , ha pénz tartozásról van , szó vagy bármi másról . Gyors és talán még könyörületes is vagyok.
Amint beléptem a kórterembe ahol Melany aludt , mosoly húzódott a számra. Olyan édesen feküdt és aludt. Vajon ő tudja , hogy én hoztam be a kórházba ? Vajon Sierra elmondta neki ?- ilyen kérdések keringtek a fejembe miközben beljebb sétáltam . Teljesen az ágya széléig elsétáltam . Hülye gondolta fordult meg a fejembe , meg akartam fogni a kezét . És későn gondoltam át mit teszek , már indultam is a kezem az övéhez  mikor , egy ismerős kacér hang csapta meg a fülem és azonnal zsebre vágtam újra a kezem .
- A macsó Mexikói srác itt van . Húú talán valaki jól megvert , vagy mi ?- Melany hangja volt az , a végén elnevette magát. Lassan kinyitotta a szemét , és felült , majd csak engem figyelt.
- Örülnél neki mi ?- kérdeztem vissza .
- Hazudnék , ha azt mondanám . Nem !- mosolygót rám , gonoszul . Istenem,miért ejt rabul ez a nő. Nem lenne szabad, de a tűzzel játszok , ahogy ő is. - Mit keresel itt ?- szegezte nekem a kérdést , pár perc csönd után.
- Tartozol nekem .- léptem közelebb hozzá , ő csak egyenesen ült és kitágult szemmel nézet rám.
- Én , tartozom neked . Mert ?- arca újra nyugodt volt és már közel az enyémhez . Megint .
- Miért , mit gondoltál , ingyen hoztalak be a kórházba ?!- hűvös , bársonyos , lehetettével cirógatta az arcomat.
- Lehet .- lehelte gyengéden . Nem tagadóm bele remegtem .- De...- kezdet neki, és egyre közelebb  hajolt.- ...senki nem kérte.- már ajka súrolta az számat. - Nem kiabáltak rád, hogy hozz be engem ide , ott hagyhattál volna a házamban ájultan . De te magadtól hoztál be , nem kértem . - mondta , majd láttam ahogy elmosolyodik a mondata végén.
- A tűzzel játszol mujer ( asszony , nő) .- suttogtam.
- Szeretek a tűzzel játszani .De te is azzal játszol.- mondta és azt hittem megcsókol itt helyben , de nem ez történ . Hátra dőlt az ágyán . - Kérem azonnal jöjjenek , ez a férfi nem hagy békén.- mondta és csak vettem észre , hogy a nővér hívott megnyomta. Hogy az a kurva élet egye meg . Csapdába  húzott.  Gúnyosan , és gonoszul mosolygót rám .
- Rossz emberrel kezdtél ki mujer.- mondtam neki.
- Szeretek az ördöggel táncolni .- mondta , mielőtt a biztonsági örök ki nem vezettek a kórházból.
Mérgesen és még is teljesen sokkolva ültem fel a motoromra. Egy nő méghozzá egy ilyen nő csapdába csalt engem , és ügyesen csinálta. -Ő az enyém , azt biztos , megszerzem ezt a kincset. De ezt a kis csapdát , még vissza kapja. - morogtam , miközben felvette a bukó sisakom .
- Tudom is , hogyan .- nevettem fel halkan , majd beindítottam  motorom és elhajtottam .