Alex.
- Melany , hé nyisd ki a szemed.- mondtam neki, miközben a
fejét lágyan a földre helyeztem és rögtön , nyomni kezdtem a hasán lévő sebet.
A lövések elhalkultak és eltűntek. Teljes erőmmel azon voltam , hogy elállítsam
a vérzést , hogy ne veszítsen sok vért. De ő nem reagált a kéréseimre. - Nyisd
ki a szemed . - mondtam neki még egyszer . Nem veszíthetem el .
- Alex.- Paco hangja tűnt fel a semmiből majd előttem termett. - Jézusom , mi történt ?- kérdezte miközben letérdelt mellénk .
- Azonnal hívd a mentőket.- morogtam . Közelebb hajoltam Melany szájához , de nem hallottam volna , hogy vesz levegőt. Megijedtem .- Paco , szorítsd a sebet. MOST !- kiáltottam rá a végén. Remegő kézzel szorította el a sebet. Miközben én , a mellkasát , nyomtam, és a szájába levegőt fújtam . - Oké, nem hagyom , hogy itt meghalj nekem mujer.- suttogtam neki. - Gyerünk ..1..2..3 ..- mondtam , majd szájába fújtam a levegőt. De semmi.
- Öt perc és itt vannak .- észleltem Paco jelenlét , de csak arra figyeltem , hogy végre kinyissa a szemét és újra lássam a gyönyörű kék szemeit , de nem nem történik semmi. - Haver , mi történt ?
- Nem tudom . - motyogtam , miközben még mindig a újraélesztésen voltam. Isten , nem hat , még mindig semmi . Nem veszíthetem el . Könyörgöm , apám után nem veszíthetek el még egy embert, aki kezd fontos lenni nekem . Túlságosan fontos.
Ruhám és kezem, véres . Az agyamban , még mindig a képek játszanak le újra és újra . Az egész jelent ahogy meglövik és én nem tudok segíteni rajta. A nővér ellátta a karomat , amit Melany véletlenül meglőtt , de nem mentem el onnan . Kint ültem a műtő előtt és csak bámultam az előttem álló falat. Neki nem lenne , szabad ott lenni-e , nekem kéne ott lenne. Hiszen ott se kellet volna lenni-e . nem lett volna szabad. Nem . Hector hibája , ő erőltette , hogy neki is velem kell jönni-e . pedig ha haza vihettem volna, akkor most csak a harc lenne kettőnk között Melanyval és nem egy műt asztalon feküdne .
Az édes mosolya ami elvarázsol , a szeme és csak ő maga mikor mellettem van már elvesztem a fejem és elfeledem , hogy ki is vagyok , hova is tartozom , mit is tettem eddig. Csak én magam vagyok . Az átlag Alex, aki régen egyszer volt. Nagyon régen . De most már vagyok . És ha ő velem van akkor teljesen a régi vagyok. Még akkor is , ha csak veszekszünk és a tűzet gerjesztjük egymás között , még akkor is a régi vagyok és nem ez az új Alex.
Bármit meg tennék , ha most életbe maradna , talán elmondanám neki , hogy én ...én Estoy enamorado (szerelemes vagyok ) belé.
Igen bele szerettem egy gringaba aki teljesen elrabolta a lelkem és a szívem , na meg a testem is .
- Mit tettél te barom fasz ?! - jelent meg előttem Sierra és olyan erővel rántott fel a székről és vágott pofon jó erősen , hogy még fel se fogtam , mi történt. - Mit kereset egyáltalán ott ? Ha meghal én foglak saját kézzel megölni téged . Én foglak .- bökdöste a mellkasomat , jó erősen . Arcára a szomorúság és a düh jelent meg . Ott volt minden egyes arc vonásában. A szemében , könnycseppek jelentek meg amik ki is folytak . Sós könnyei végig csorogtak az állán , majd a földre pottyantak hangtalanul. Nem tudtam volna , mit mondani neki . Ezért inkább olyat tettem amit nem igazán szoktam . Magamhoz húztam és megöleltem . Meglepet mert , bele fura a fejét a mellkasomba és hangos sírásba tört ki. Olyan hangosba amit eddig még alig hallottam valakitől. Egész teste remegett. Szorosan öleltem . Most már elhittem tényleg túlságosan fontos neki Melany , amit az elején nem akartam felfogni . Neki tényleg olyan mintha a testvére lenne . Egy testvér akire mindig számíthat a kelet , akit teljesen ismer ahogy senki más. Akit szeret. Nekem van két öcsém és szeretem őket , és én is bele hallnék ha elveszíteném őket. Bele . De most , hogy Melany-t lehet elveszthetem , bele se merek gondolni .
Órákkal később , még mindig a műtő előtt ültünk , most már hárman , én , Paco és Sierra. Arra vártunk , hogy végre valaki kijöjjön és mondjon valamit , egy szó is lehet . Bármi csak , valaki mondja már, hogy életben marad.
Térdemen megtámasztottam a két kezem és fejemet bele süllyesztve , téptem a hajam . Megörülök .- morogtam magamban .- Tudni akarom , hogy mi történik oda bent . Tudni akarom .
- Túl kell élni-e , még ha elvesztettem is a barátságunkat , de neki akkor is túl kell élni-e .- Sierra hosszú órák utána szólalt meg végre. Hangja több helyen elcsuklott és még mindig remegett a sírástól.
- Túl fogja élni .- Paco biztatni próbálta .
- Tudni akarom , még is mi történt ?- tudtam , hogy ezt a kérdést nekem szegezte . Fejemet nem emeltem fel , csak magam előtt a csempét bámultam . Mintha az elmondaná , helyettem , hogy még is mi történt , mintha ő meg tudna most védeni , Sierra haragjától. El kell mondanom , de még is hogy mondjam el . Avassam be minden pitiáner kicsi szarba , amivel lehet az ő fejére is bajt hozok. Nem csináltam már elég bajt , eddig ?! Túl sok bajt okoztam . - Alex, tartozol nekem annyival , hogy elmondod . Nem érdekel , hogy mit fogok hallani , egyszerűen tudni akarom , hogy miért fekszik a műtő asztalon a legjobb barátnőm ?! Kérlek .- a végén már könyörgött.
Mély levegőt ettem , kifújtam és lassan emeltem fel a fejem , hogy szembe tudjak nézni Sierra könnycseppek áztatta szemével.
- Egyszerűen , ott volt ahol nem kellet volna , ott lenni-e . Nem szabadott volna . Haza kellet volna vinnem és akkor nem lett volna ez , akkor most nem kéne azon aggódni , hogy túl éli-e a lövést. Én érdemeltem azt a golyót és nem ő . Az én hibám ,tudom . - fordultam felé teljesen .- Helyet cserélnék vele ha tudnék . - mondtam őszintén. Így is gondoltam , helyet akartam vele cserélni .
- Köszönöm , Alex.- lehelte , majd Paco ölelésébe fordult. Mit tehetem volna még ? Hiszen nem , akarom , hogy neki is baja essen , nem mondhattam el mindent . A lényeget tudta .
Nem tudtam tovább ülve maradni .
Túl sokáig vártunk már , az idegeim már hajszálon függtek , és az a kicsinyke hajszál is kezd elszakadni .
Mi tart ilyen sokáig? Egy nővér nem tud ki rohanni és mindet felvilágosítani ?
Kezemmel a falba csaptam és neki dőltem .
- Mi tart ennyi ideig ?- kérdeztem , ahogy lerogytam a földre és térdeimen megtámasztottam a kezem , majd a fejemet is a kezeimmel. - Miért nem tud valaki valamit mondani , nekünk ? Istenem nem olyan nehéz . - itt volt az a szakadás . Ennyi volt . Nem bírom tovább, már magamat kell vissza tartanom , hogy ne rohanjak be és nézzem meg mi van oda bent.
- Miért aggódsz ennyire érte ?- kérdezte csöndesen Sierra. Nem mondhatom el , hogy bele szerettem . Úgy se hinni el. Főleg , hogy olyan fogadást , tettem amire nem emlékeztem , de ha elmondom Sierrának , hogy érzek valami Melany ért. És ez a dolog megtörténik , akkor nekem végem , nem mintha nem lenne amúgy is .
- Én voltam , ott . Ha meghall , lecsukhatnak- már észre se veszem , ha hazudnom kell. Csak teszem . Mint most .
- Ja , bocs. Neked , az a fontos , hogy éljen mert akkor megúszod . - állt fel és indult el felém. - De , tudod nekem az a fontos , hogy éljen mert nem bírnám ki nélküle .- nézet le a szembe . Ahogy én se bírnám ki nélküle.
A műtő ajtó kinyílt és , egy ágyon fekvő lányt toltak ki rajta . Ő volt az . Azonnal felpattantam és oda rohantam . A szájából cső logót ki , ami egy géphez volt köve, és csipogott . Kezei maga mellett szépen , kényelmesen helyezkedtek el , csövek lógtak ki onnan is . De az arcára vissza nézve láttam , hogy él és élni is fog . Egy nagy darab kő zuhant le a szívemről . Hogy él. Ő.
- Önök Melany hozzá tartozói?- állt meg előttünk egy idős orvos , mikor eltolták mellettünk .
- Igen , már csak mi vagyunk neki. Én Sierra vagyok a barátnője , ők itt barátai . Mondja , hogy jól van és jól is lesz ? Hogy nem fogom elveszíteni őt.- kezeit össze fogta maga előtt , nehezen tudta elmondani ,ezt a mondatott.
- Kérem nyugodjon meg . - tette a kezét biztatóan Sierra vállára. - Mert ha nem nyugtatott kell adnom magának .
- Lehet jól jönne.- morogtam .
- Cállate la boca! (Fogd be a szád ! ) - sziszegte felém Sierra.
- Kérem . - szólt közbe az orvos. - Ez nem épp a legjobb alkalom , a vitára . Úgy gondolom.
- Igaza van , elnézést. - mondta elsőként Sierra.
- Elnézést.- majd én is , ki nyögtem.
- Köszönöm . - mosolygót halványan .- A barátjuk Melany , sérülése , súlyos . De szerencsére , hamar hívták a mentőt így még több időnk volt a golyót eltávolítani és a vérzést elállítani . A szíve s a légzése is elég sokszor állt le a műtét közben , de sikerült mindig vissza hoznunk . Ma lélegeztető gépen hagyjuk , az altató miatt nem tudjuk mikor kell fel. Szerencsére a golyó elkerülte a méhét , nem okozott semmilyen nagy bajt. Sok pihenésre lesz szüksége. De pár napig bent tartjuk. - annyira megkönnyebbültem.
- Köszönjük. - mondta nagy mosollyal az arcán Sierra.
- Szívesen , hiszen ez a munkám . Életeket mentek .- poénkodott egy kicsit.
- Jó életeket ment . - helyeseltem.
- Bemehetünk hozzá ?- kérdezte Sierra.
- Igen , persze . - mondta az orvos , majd a kórteremhez kísért minket.
- Alex.- Paco hangja tűnt fel a semmiből majd előttem termett. - Jézusom , mi történt ?- kérdezte miközben letérdelt mellénk .
- Azonnal hívd a mentőket.- morogtam . Közelebb hajoltam Melany szájához , de nem hallottam volna , hogy vesz levegőt. Megijedtem .- Paco , szorítsd a sebet. MOST !- kiáltottam rá a végén. Remegő kézzel szorította el a sebet. Miközben én , a mellkasát , nyomtam, és a szájába levegőt fújtam . - Oké, nem hagyom , hogy itt meghalj nekem mujer.- suttogtam neki. - Gyerünk ..1..2..3 ..- mondtam , majd szájába fújtam a levegőt. De semmi.
- Öt perc és itt vannak .- észleltem Paco jelenlét , de csak arra figyeltem , hogy végre kinyissa a szemét és újra lássam a gyönyörű kék szemeit , de nem nem történik semmi. - Haver , mi történt ?
- Nem tudom . - motyogtam , miközben még mindig a újraélesztésen voltam. Isten , nem hat , még mindig semmi . Nem veszíthetem el . Könyörgöm , apám után nem veszíthetek el még egy embert, aki kezd fontos lenni nekem . Túlságosan fontos.
Ruhám és kezem, véres . Az agyamban , még mindig a képek játszanak le újra és újra . Az egész jelent ahogy meglövik és én nem tudok segíteni rajta. A nővér ellátta a karomat , amit Melany véletlenül meglőtt , de nem mentem el onnan . Kint ültem a műtő előtt és csak bámultam az előttem álló falat. Neki nem lenne , szabad ott lenni-e , nekem kéne ott lenne. Hiszen ott se kellet volna lenni-e . nem lett volna szabad. Nem . Hector hibája , ő erőltette , hogy neki is velem kell jönni-e . pedig ha haza vihettem volna, akkor most csak a harc lenne kettőnk között Melanyval és nem egy műt asztalon feküdne .
Az édes mosolya ami elvarázsol , a szeme és csak ő maga mikor mellettem van már elvesztem a fejem és elfeledem , hogy ki is vagyok , hova is tartozom , mit is tettem eddig. Csak én magam vagyok . Az átlag Alex, aki régen egyszer volt. Nagyon régen . De most már vagyok . És ha ő velem van akkor teljesen a régi vagyok. Még akkor is , ha csak veszekszünk és a tűzet gerjesztjük egymás között , még akkor is a régi vagyok és nem ez az új Alex.
Bármit meg tennék , ha most életbe maradna , talán elmondanám neki , hogy én ...én Estoy enamorado (szerelemes vagyok ) belé.
Igen bele szerettem egy gringaba aki teljesen elrabolta a lelkem és a szívem , na meg a testem is .
- Mit tettél te barom fasz ?! - jelent meg előttem Sierra és olyan erővel rántott fel a székről és vágott pofon jó erősen , hogy még fel se fogtam , mi történt. - Mit kereset egyáltalán ott ? Ha meghal én foglak saját kézzel megölni téged . Én foglak .- bökdöste a mellkasomat , jó erősen . Arcára a szomorúság és a düh jelent meg . Ott volt minden egyes arc vonásában. A szemében , könnycseppek jelentek meg amik ki is folytak . Sós könnyei végig csorogtak az állán , majd a földre pottyantak hangtalanul. Nem tudtam volna , mit mondani neki . Ezért inkább olyat tettem amit nem igazán szoktam . Magamhoz húztam és megöleltem . Meglepet mert , bele fura a fejét a mellkasomba és hangos sírásba tört ki. Olyan hangosba amit eddig még alig hallottam valakitől. Egész teste remegett. Szorosan öleltem . Most már elhittem tényleg túlságosan fontos neki Melany , amit az elején nem akartam felfogni . Neki tényleg olyan mintha a testvére lenne . Egy testvér akire mindig számíthat a kelet , akit teljesen ismer ahogy senki más. Akit szeret. Nekem van két öcsém és szeretem őket , és én is bele hallnék ha elveszíteném őket. Bele . De most , hogy Melany-t lehet elveszthetem , bele se merek gondolni .
Órákkal később , még mindig a műtő előtt ültünk , most már hárman , én , Paco és Sierra. Arra vártunk , hogy végre valaki kijöjjön és mondjon valamit , egy szó is lehet . Bármi csak , valaki mondja már, hogy életben marad.
Térdemen megtámasztottam a két kezem és fejemet bele süllyesztve , téptem a hajam . Megörülök .- morogtam magamban .- Tudni akarom , hogy mi történik oda bent . Tudni akarom .
- Túl kell élni-e , még ha elvesztettem is a barátságunkat , de neki akkor is túl kell élni-e .- Sierra hosszú órák utána szólalt meg végre. Hangja több helyen elcsuklott és még mindig remegett a sírástól.
- Túl fogja élni .- Paco biztatni próbálta .
- Tudni akarom , még is mi történt ?- tudtam , hogy ezt a kérdést nekem szegezte . Fejemet nem emeltem fel , csak magam előtt a csempét bámultam . Mintha az elmondaná , helyettem , hogy még is mi történt , mintha ő meg tudna most védeni , Sierra haragjától. El kell mondanom , de még is hogy mondjam el . Avassam be minden pitiáner kicsi szarba , amivel lehet az ő fejére is bajt hozok. Nem csináltam már elég bajt , eddig ?! Túl sok bajt okoztam . - Alex, tartozol nekem annyival , hogy elmondod . Nem érdekel , hogy mit fogok hallani , egyszerűen tudni akarom , hogy miért fekszik a műtő asztalon a legjobb barátnőm ?! Kérlek .- a végén már könyörgött.
Mély levegőt ettem , kifújtam és lassan emeltem fel a fejem , hogy szembe tudjak nézni Sierra könnycseppek áztatta szemével.
- Egyszerűen , ott volt ahol nem kellet volna , ott lenni-e . Nem szabadott volna . Haza kellet volna vinnem és akkor nem lett volna ez , akkor most nem kéne azon aggódni , hogy túl éli-e a lövést. Én érdemeltem azt a golyót és nem ő . Az én hibám ,tudom . - fordultam felé teljesen .- Helyet cserélnék vele ha tudnék . - mondtam őszintén. Így is gondoltam , helyet akartam vele cserélni .
- Köszönöm , Alex.- lehelte , majd Paco ölelésébe fordult. Mit tehetem volna még ? Hiszen nem , akarom , hogy neki is baja essen , nem mondhattam el mindent . A lényeget tudta .
Nem tudtam tovább ülve maradni .
Túl sokáig vártunk már , az idegeim már hajszálon függtek , és az a kicsinyke hajszál is kezd elszakadni .
Mi tart ilyen sokáig? Egy nővér nem tud ki rohanni és mindet felvilágosítani ?
Kezemmel a falba csaptam és neki dőltem .
- Mi tart ennyi ideig ?- kérdeztem , ahogy lerogytam a földre és térdeimen megtámasztottam a kezem , majd a fejemet is a kezeimmel. - Miért nem tud valaki valamit mondani , nekünk ? Istenem nem olyan nehéz . - itt volt az a szakadás . Ennyi volt . Nem bírom tovább, már magamat kell vissza tartanom , hogy ne rohanjak be és nézzem meg mi van oda bent.
- Miért aggódsz ennyire érte ?- kérdezte csöndesen Sierra. Nem mondhatom el , hogy bele szerettem . Úgy se hinni el. Főleg , hogy olyan fogadást , tettem amire nem emlékeztem , de ha elmondom Sierrának , hogy érzek valami Melany ért. És ez a dolog megtörténik , akkor nekem végem , nem mintha nem lenne amúgy is .
- Én voltam , ott . Ha meghall , lecsukhatnak- már észre se veszem , ha hazudnom kell. Csak teszem . Mint most .
- Ja , bocs. Neked , az a fontos , hogy éljen mert akkor megúszod . - állt fel és indult el felém. - De , tudod nekem az a fontos , hogy éljen mert nem bírnám ki nélküle .- nézet le a szembe . Ahogy én se bírnám ki nélküle.
A műtő ajtó kinyílt és , egy ágyon fekvő lányt toltak ki rajta . Ő volt az . Azonnal felpattantam és oda rohantam . A szájából cső logót ki , ami egy géphez volt köve, és csipogott . Kezei maga mellett szépen , kényelmesen helyezkedtek el , csövek lógtak ki onnan is . De az arcára vissza nézve láttam , hogy él és élni is fog . Egy nagy darab kő zuhant le a szívemről . Hogy él. Ő.
- Önök Melany hozzá tartozói?- állt meg előttünk egy idős orvos , mikor eltolták mellettünk .
- Igen , már csak mi vagyunk neki. Én Sierra vagyok a barátnője , ők itt barátai . Mondja , hogy jól van és jól is lesz ? Hogy nem fogom elveszíteni őt.- kezeit össze fogta maga előtt , nehezen tudta elmondani ,ezt a mondatott.
- Kérem nyugodjon meg . - tette a kezét biztatóan Sierra vállára. - Mert ha nem nyugtatott kell adnom magának .
- Lehet jól jönne.- morogtam .
- Cállate la boca! (Fogd be a szád ! ) - sziszegte felém Sierra.
- Kérem . - szólt közbe az orvos. - Ez nem épp a legjobb alkalom , a vitára . Úgy gondolom.
- Igaza van , elnézést. - mondta elsőként Sierra.
- Elnézést.- majd én is , ki nyögtem.
- Köszönöm . - mosolygót halványan .- A barátjuk Melany , sérülése , súlyos . De szerencsére , hamar hívták a mentőt így még több időnk volt a golyót eltávolítani és a vérzést elállítani . A szíve s a légzése is elég sokszor állt le a műtét közben , de sikerült mindig vissza hoznunk . Ma lélegeztető gépen hagyjuk , az altató miatt nem tudjuk mikor kell fel. Szerencsére a golyó elkerülte a méhét , nem okozott semmilyen nagy bajt. Sok pihenésre lesz szüksége. De pár napig bent tartjuk. - annyira megkönnyebbültem.
- Köszönjük. - mondta nagy mosollyal az arcán Sierra.
- Szívesen , hiszen ez a munkám . Életeket mentek .- poénkodott egy kicsit.
- Jó életeket ment . - helyeseltem.
- Bemehetünk hozzá ?- kérdezte Sierra.
- Igen , persze . - mondta az orvos , majd a kórteremhez kísért minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése