11.fejezet.

Alex .  

    

Tegnap este , az a csók amit Melanytól , kaptam . Teljesen elöntötte az agyamat , azóta is minden egyes másodpercben csak azok a jelent játszódik le a fejemben . Nem akartam elengedni , soha sem . De olyan lágyan és kényelmesen , aludt el a kezembe a csókunk utána. Jó ideig csak fogtam és öleltem . Majd mikor már úgy éreztem ideje elmennem , óvatosan lefektettem az ágyra , betakartam és nyomtam egy lágy , csókot a homlokára, majd ott hagytam . Pedig nem akartam . Nagyon nem . Oda akartam feküdni , mellé és érezni akartam , ahogy a mellkasa , süpped és emelkedik , hallani akartam , ahogy lassan susog a fülembe , amikor oldalra fordul és talán megölel. Ajj egyszerűen , őt akartam.
Otthon ültem , az ózdi kanapénkon , elnyúltam rajta. Ilyen se szokott lenni . De nem volt kedvem , ma a haverokkal oda kint lógni és tenni a fejemet. Most kivételesen , még Hector sem logót rajtam , hogy tegyem ezt , azt , meg amazt . Így most csak feküdni , akartam és csak Melanyra gondolni , ábrándozni . Lehunytam a szeme és csak a tegnap estét játszottam , le újra és újra.
- Alex.- anyám , hangja ébresztett fel .
- Igen , anya ?- nyitottam ki a szemem és pislogtam rá.
- Miért érzem úgy , hogy valami baj van , vagy valaki nagyon a gondolataidba fúródót? - miért is , nem lehet az anyák előtt eltitkolni , ha szerelmes vagy , vagy csak bánt valami ? Ja igen , mert ők , bármire rá jönnek . Előttük , mi csak egy nagy nyitott könyv vagyunk. Ez szívás. Néha . Anyám , leült mellém a kanapéra , még én felültem és a szemébe néztem . Mostanában , nem beszéltem vele úgy mint régen , inkább csak arra koncentráltam , hogy megvédjem őket . A családomat , ami maradt. Az apám elment , most nekem kell rájuk vigyáznom és nekem , kell őket terelnem a jó irányba . Nem hagyhatom , hogy pont úgy bajuk essen , mint Melanynak .
- Mond el anyádnak , Alex !- szólalt , meg anyám  kis csend után. Megráztam a fejem , hogy kitisztuljanak a gondolataim . Igen , el kéne mondanom neki ami történt , de tudom , hogy anyám rám riad , hogy még is miért viszek magammal olyat , akinek semmi köze a Latin Vér-vonalhoz.
- Anyu . Az én hibámból , majdnem meghalt egy olyan személy , akinek semmi köze a LV -hoz , és még is ott volt, mikor nem kellet volna . Majdnem meg halt .- néztem fel , anyám szemébe . Féltem ,fel nézni és meg látni mennyire lesz rám dühös emiatt. Annyira , mint én magamra , biztos , hogy nem ! De még is , tudom , hogy le tudná venni a fejem , ezért.
- Mi történt ?- furcsa volt , mert anyám hangja nyugodt volt , a kérdése is nyugodt volt . Még . - Melany , egy lány az iskolából , talán mondhatom úgy is , hogy kicsit túl lőttem a célon , és a fagyi vissza nyalt. Össze kaptam vele , és mikor haza akart menni , Hector megjelent , közbe léptem , hogy ne essen baja , de nem tudtam már haza vinni , mert Hector nem engedte. Így el kellet velem jönni , egy behajtásra. De az a behajtás , se úgy történ ahogy szokót. Minden kicsúszott a kezemből . Lövések dörrentek fel , majd már csak arra emlékszem , hogy Melany a földön fekszik , meglőve. - hajtottam le a fejem . Megváltoztam , nem szoktam , anyámnak erről beszélni . Soha , eddig még egy szót sem meséltem , neki , se az öcséimnek arról , hogy mit teszek ilyenkor . De most valahogy kicsúszott a számon . Ez van !
- Miért van a kezeden a kötés ?- kérdezte , a hangja még mindig nyugodt volt.
- Melany , meglőtt mikor , egy golyó eltalálta a hasát . Véletlen volt.
- És , hogy van Melany ?- kérdezte anyám.
- Azt , hiszem jól van .- mosolyogtam halványan .
- Ott voltál , amikor nem itthon éjszakáztál . Úgy -e?
- Igen .
- Akkor ,mit keresel most itthon ?- kérdezte . Nem értettem , felé kaptam  tekintetem és csak meredtem rá. - Alex, talán hülyének nézed az anyádat ? Látom , hogy bele estél abba a lányba . Tudom , hogy nem a mi fajtánk és nem örülök neki , de mit tegyek . Szeretném , ha te is boldog lennél végre. Menj már , akkor hozzá. - anyám teljesen meglepet . Felálltam , nyomtam egy nagy Mexicói puszit az arcára.
- Te is , tudod , hogy teljesen boldog soha nem leszek . De anya , ez olyan titok amiről csak te és én tudunk . - néztem a szemébe mielőtt kiléptem volna a ház ajtóján.
- Örök titok .- mosolygót rám anyám , majd dobott felém egy anyai csókot , én meg még mindig mosolyogtam rá , majd kiléptem a házból és a kórház felé indultam .

Első utam a kórházba vezetett , de ott mondták , hogy haza engedték . Furcsálltam , egy kicsit , hogy ilyen hamar haza mehetett. De , jobb ha inkább oda megyek most. Talán !
Felültem a motoromra , újra . És Melany háza felé vettem az irányt. Hamar oda értem. Nem állt egy kocsi sem a garázs előtt , így gondoltam nincs itt Sierra. Vagyis remélem . Mert még egy veszekedést , most nem lenne , erőm végig játszani vele. Nem mondom , tud ha akar. És ő nagyon akar. Felparkoltam az üres garázsfelhajtóra , leszálltam a motorról és elindultam az bejárati ajtó felé. Lassan , emeltem fel a kezem és nyomtam meg a kis csengőt , ami a falon foglalt helyet.
Vártam , hogy valaki ajtót nyisson , azt hittem nincs itthon , hogy netán Sierrához ment , de akkor viszont nem láthatom . Amibe bele halnék.
Épp , hagyni akartam a picsába , mikor a kilincs lenyomódott , és a zár kattant egyet. Az ajtó lassan , kinyílt és Melany állt az ajtó másik oldalán , rövidnadrágjába , és fehér topjába , a haja kócos volt , de így volt aranyos . Mosoly húzódott a számra, és ahogy láttam az övére is mikor meglátott. Ennek örültem .
- Szia , gyere be .- tárta szélesebbre az ajtót , majd megfordult és lassan elindult , kimért lépésekkel befelé. Beléptem , bezártam az ajtót és követtem . Annyira rossz volt nézni , ahogy szenvedett, mert tuti , hogy szenved. A hasán nyugtatta a kezét ,még akkor is mikor végre beértünk a nappaliba és leült a kanapéra . Sziszegések és aúzások között foglalat helyet. Betakartam magát , majd hátra dőlt és engem nézet. Leültem a lábához , még is közel akartam lenni hozzá. De mit mondjak . Bocsánatot kéne kértem , mind azért ami tettem , és azért is , hogy majdnem megöltem .
Csend volt. Csak néztük egymást , semmi más nem történt , a hűtő zúgása, és a levegővételünk hallatszott csak .
Túl kínos kezet lenni a , csend . Meg kéne már szólalnom. Ideje lenne !
Nagy levegőt vettem és át gondoltam , mit kéne kinyögnöm .
- Sajnálom .- hát , nem valami sok . Gyerünk már Alex, lehet , hogy nem szoktál ilyet tenni , igen nem szoktál . De ideje elkezdeni , nem gondolod !?- beszéltem , magamhoz .Még szerencse , hogy magamba .
- Azt , hiszem bele fáradtam ebbe a bosszúba . Én feladom , te nyertél Alex.- meglepődve pillantottam fel rá.
- Mi ?- kérdezte vissza , mintha nem érteném .
- Nincs mi ? - mosolygót el , istenem  de aranyos . - Nem , jó beismerni , de nem akarom fojtani ezt . Azt hiszem , ez a lövés amit kaptam ,helyre hozta az agyamat. Igaz , tönkre tettél egy olyan , dolgot ami fontos volt nekem , de ez ellen már nem tudok mit tenni . Viszont , nem akarom , hogy te is elveszítsd a családod , ami még van . Én tudom , milyen mikor , minden a szemed előtt történik , és habár a düh vezérelt , nem szeretném , ha veled ez történne. - vett egy mély levegőt , ami végén , sziszegésbe tört ki és , fintorogva , kapott a hasához.
-Tudom , és ezt is sajnálom. Nem kellet volna , ilyen bosszút kitalálnom , egy olyan apró kis csínyre. Az , hogy miatta , meg kis híján meghaltál , bárhogy, bármennyire , bocsánatot kérek , te lehet megbocsájtasz nekem , de én nem tudok magamnak . Az én hibámból , majdnem meghaltál , és ezt nem tudom megbocsájtani.
- Azt , hiszen , nekem inkább a kocsiba kellet volna , akkor maradnom .
- Talán , jobb lett volna .- helyeseltem .
- De , nem maradtam és innen látszik , hogy velem nehéz , dolga van mindenkinek . Nem vagyok olyan lány , aki a parancsoknak és a szabályoknak  él.
- Hmm... - mosolyogtam , el és csúsztam közelebb hozzá. Mikor már majdnem összeértek az ajkaink , azt hittem eltol majd , de nem tette . Láttam , hogy csak elmosolyodik ,én sem tudtam vissza tartani és elnevettem magam . Becsúsztattam, kezem  párna és a háta közé. Még  másikkal megtámaszkodtam , mellette. - Azt hiszem , meg kéne beszélnünk , egy csókot . - suttogtam.
- Milyen , csókot. Én nem emlékszem semmire . - rázta , meg halványan a fejét , szája szélén a mosoly még mindig ott volt. Kezeivel átkarolta a nyakam , egyikkel szorosan fogott , még másikkal bele túrt a hajamba . 
- Nem ?- kérdeztem vissza , játékosan . Mire ő megrázta a fejét.
- Emlékeztess .- parancsnak hallatszott , de olyan parancsnak , aminek nem tudtam ellen állni.
- Óhajod , parancs . - mondtam , és lecsaptam , mézédes ajkaira .