Alex.
- Ne érj hozzám.- hangját át járta a sírás, keze remegett amint ellökte magától Pacot és feltartotta maga előtt. - Igaz van . - mondta maga elé.
- Mibe , volt igaza ? Még is miben ?- kérdezte tőle Paco , felálltam a fa alól és oda sétáltam melléjük , hallani akartam az egészet, tudni akartam .
- Igaza volt, elvesztettem . Elvesztettem , mert a veszéllyel kezdtem ki , és mert ti voltatok azok akik a házát és az egyetlen emlékét tönkre tettétek.- morogta maga elé.- Istenem mi ütött belém. Ő az egyetlen legjobb barátnőm , kicsi kórom óta és elvesztettem . Eltoltam magamtól , másokat választottam .- az arca üveges volt csak a száján jöttek ki a szavak. - Meg kell találnom.- mondta és már futott is a kocsija felé.
- Haver .- én voltam az első aki vállba bokszolta Pacot , hogy ébredjen fel. És már mi is a motorom és a kocsink felé rohantunk . Követtük Sierrát. Én tudni akartam hova meg , Paco meg féltette.
Fogalmam se volt merre megyünk , kerestük a házában , körbe jártuk a környéket , de ki gondolta volna , hogy épp a mi területünkön fogunk rá találni . A focipálya közepén állt , egymagában , kezeit zsebre vágta és úgy állt nekünk háttal . A szőke gyönyörű haját a szél ,ide-oda dobálta .
Mi csak álltunk a pálya szélén és néztük , még Sierra se rohant oda , mintha tudta volna , hogy történni fog valami .
A semmiből egy bársonyos hang terítette be az egész pályát , a szél vitte , sodorta magával a gyönyörű , bársonyos hangos , a dalt , az éneket. A szám tátva maradt. Ez ő lenne ? Az lehetetlen . Vagy még is .
- Kérlek, beszéljük meg .- mondta Sierra , ahogy halkulni kezdet és végleg vége lett a dalnak . Mi csak álltunk és néztük , ahogy Sierra , tesz egy , majd még egy lépést Melany felé. Aki a kezét maga elé helyezte , mintha valamit fogna .. de mit ? - kérdeztem magamtól , semmi jót sem súgtak az érzékeim . Elégé sok dolog történt velem az életbe , hogy tudjam mikor van a levegőben valami rossz.
- Emlékszel? - érezni lehetett Melany hangjában egy mosolyt. - Mikor minden olyan boldog volt, ez a dal , a gitár , és a család. A család ami már semmi lett , a gitárral és ezzel a dallal együtt. Énekelhetem , ezerszer , nem támasztom fel őket, játszhattam volna ezerszer a gitáron , ők nem jönnek vissza . Emlékezhetek milliárdszor rajuk , de ők már rég hamu és por lettek én meg itt maradtam egyedül. Most már egyedül.
- Nem vagy egyedül , én itt vagyok .- mondta neki határozottan Sierra.
- Persze .- nevetett fel Melany.- De , csak voltál .- mondta komoran , majd lassan megfordult és egy pisztolyt tartott a kezében , amivel játszadozott , ide- oda pörgette az ujján. Miközben minket nézet . Vagyis inkább barátnőjét , aki meg torpant és most már hátrált . Arcán az ijedség , a rémület volt.
- Azt honnan szerezted ? - dadogta felé a kérdést.
- Már régi.- elindult felénk , mi meg azonnal Sierra elé léptünk , vagyis én teljesen elé meg Paco elé.
- Ez a mi harcunk és nem az övéké- mondtam neki.
- Tényleg ?- kérdezte . És megfogta a fegyvert amit rám szegezett.- Tényleg , az volt.- mondta .- De már az övéké is.- az arcán érthetetlen gonosz mosoly jelent meg , fájdalom harcolt az arcán a mosoly mögött. Olyan fájdalom , amit én is ismerek , az elvesztést , a hiányt, a vágyat. Tudom mit érez. Én is vesztettem el olyat akit szeretek , de igaz , hogy ő mindenkit elvesztett. Egyenesen rám tartotta a fegyvert , mélyen a szemembe nézet , láttam hogy a keze remegett . De mintha teljesen határozott lett volna . Bárcsak ne lenne !
- Tényleg , ez lenne a bosszúd. Hogy megölsz itt a barátaink szeme láttára ?- kérdeztem , tudni akartam , hogy mit fontol , tervez , oda bent . Mélyen a szembe nézet , kék szemei az enyémbe fúródott , istenem nem teszi meg érzem . Nem lenne képes rá.
- Nem . - lehelte . - Nem , ez nem bosszú lenne , hanem egyszerűen bátortalanság. - ejtette maga mellé a fegyveres kezét.
- És te nem vagy az .- jelentettem ki , amit ő is tud.
- Az voltam . - ez meglepett , meghökkentem , de nem mutattam ki. - De, már nem vagyok az .
- Melany, kérlek beszéljük meg .- tört ki mögülem Sierra , túl korán . Melany hátrált egy lépést , a keze remegett , az figyeltem mikor fogja feltartani újra a kezét és mikor kell kikapnom a kezéből a fegyvert. Nem akartam , hogy baja essen , se neki , se Sierrának.
- Sierra , nincs miről. - ejtette könnyedén a szavakat , mély levegőt vett és kifújta . - Már semmiről ,sincs mit beszélnünk. - láttam , hogy a szemébe könnycseppek csillogtak ahogy ezt barátnőjének mondta , de egyszerűen kikerülte és a kocsija felé indult.
- De van !- kiáltott utána Sierra.- Rohadtul van . A kurva életben Melany , te biztattál , te mondtad , hogy ha nem küzdesz azért ami neked kell , elveszted. Nem teheted ezt , hogy megfordítod a barátságunkat , ami már testvériségbe fórt át , most ellenségé változzon . Nem teheted . - kitört, mint egy vulkán . Nem hallottam még így beszélni , Sierrát . Melany , csak állt háttal és hallgatta ahogy barátnője kikel magából és neki kiabál. - Mondj valamit kérlek !- Sierra hangja , nyugodtabb volt és már – már csak könyörgött neki . De nem kapott választ . Ott álltunk és néztük , a két lányt.
Melany , a csönd után , egyszerűen elindult a kocsija felé.- Ennyi ?- kiáltotta utána Sierra a kérdését. De megint nem kapott választ . - Ennyi .- suttogta maga elé.
Egy fekete terepjáró jelent meg , Melany mellett a kocsi bal oldalán . Ismerős volt a kocsi . Hector . A félelem suhant át rajtam , azonnal rohanni kezdtem felé.
- Vidd innen Sierrát . - kiáltottam vissza Paconak akinek nem is kellet kétszer mondani . Hector megállt a nagy terepjárójával az ijedt tekintetű Melany mellett. Mellé rohantam és szorosan magam mellé voltam a lányt, a fegyvert a farmeromba rejtettem . Láttam , hogy Melany nem tudtam mi történik , vagy épp fog.
- Alex, ismered ?!- fordult felém a kocsiból kiszálló Hector , miközben végig mérte a szőke hajú lányt mellettem .
- Igen .- válaszoltam határozottan neki.
- Feladatom van a számodra Alex. - fordult vissza felém , ahogy még egyszer végig mérte a mellettem remegő lányt.
- Rendben . Haza viszem a Melanyt és megyek is a raktárba . - minél hamarabb azt akartam , hogy beüljön a kocsijába és elvigyem innen . Őt.
- Erre , nincs idő. Ő is veled megy .
- Nem .
- Egy óra múlva , az asztalom akarom látni Blake tartozását. Vagy nem leszek kedves , veled Alexesz.- nem akartam tudni , hogy az milyen . De azt se akartam , hogy Melany velem jöjjön. De nem tudom haza vinni .
- Haza viszem a lányt , utána megszerzem . - akkor is kötöttem az ebet a karóhoz.
- Már csak negyven perc Alex.- morogta , mosolyogva Hector miközben , beült a kocsijába és elhajtott.
- A francba .- csaptam a kocsi csomag ház tartójára.
- Hé. - kiáltott rám Melany.
- Bocs.- morogtam oda neki.- Ide , a kulcsokat és ülj be . Most .- meg se vártam , hogy reagáljon , kikaptam a kulcsot a kezéből és már be is ültem a vezető ülésbe . Láttam , hogy nem érti és azt is láttam , hogy a keze ökölbe szorul az arcán , meg düh jelent meg . De beült mellém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése