4.fejezet.

     Melany .

Négy napot töltöttem a kórházban , annyira örültem , hogy végre ma reggel igaz nagyon korán , de végre elhagyhatom a kórházat. Soha nem szerettem bent lenni , főleg , hogy ilyenkor több emlék tört a felszínre és tarot a markában . Minden este elnyomta, vagyis próbáltam elnyomni az emlékeket , de annyira nehéz volt , és néha lehetetlennek tűnt , így inkább hagytam , hogy elraboljon.
Annyira jó volt végre sétálni , ebben a négy napban ágyhoz kötött beteg voltam . El is zsibbadt a seggem és minden más test részem is . Egy fehér farmert , kék felsőt , két meleg pulcsit az egyik szürke volt a másik kék, majd egy fehér kabátot viseltem , és egy kék fehér csíkos sálat. Cipőnek egy Convers torna cipőt kaptam fel. Vagyis ezt volt amit fel vettem . Zsebre dugtam a kezem , ahogy kiértünk az újra csípős hideg levegőre. De tetszett. Mosolyogva szálltam be a kocsimba .
Sierra a vezető üléshez sétált , nem engedte , hogy vezessek . Ajj. Pedig imádok vezeti. Na mindegy. Bekötöttem magam és már indultunk is ahogy ő is bekötötte magát. Közben elmeséltem neki , amit tegnap este tettem Alexszel , alig bírta nevetés nélkül végig hallgatni . Mikor leparkolt a házam elé , akkor tört ki belőle a nevetés velem együtt.
Kivettem a kezéből a kocsikulcsot és a lakás kulcsomat. Majd a bejárat felé indultam .
- Istenem és nem voltam ott , hogy ezt lássam .- nevette a hátam mögött , mikor a kulcsot a zárba tettem .
- Pedig tetszett volna .- mosolyogtam hátra , mikor az ajtót kitártam magam előtt és beléptem .- Látnod kellet volna az arcát , milyen képet vá...- mondtam neki , de mikor beléptem és megláttam mi van a lakásomban az ütő meg állt bennem a szavak elakadtak a torkomon , a szám tátva maradt. A táska ami a kezembe volt , a földre zuhant nagy robajjal ért földet.
Az egész lakásom , romokban állt. Mindent felforgattak és amit értek földhöz vágtak tönkre tettek . A nappalimban káosz volt. A vázák a földön ezer darabban , a könyvek szana-szét hevertek , a képek amik ki voltak téve , vagy össze gyűrve hevertek vagy szét dobálva. A kanapémon egy vágás. A párnák eldobálva.  Át sétáltam a törött vázákon egyenesen a szobám felé.
Amint beléptem , sikítottam egyet.
Az ágyam össze túrva , a ruhájuk kidobál a dolgaim össze törve és elégetve ahogy láttam . Szépen lassan sétáltam sétáltam a szobámba és , közben vettem fel a dolgokat amik még épek voltak a földön . Egyenesen az ágyra tettem , majd az ablak felé fordultam , ahol egy olyan emlék állt ketté törve amire eddig vigyáztam, őrözgettem , mert az egyetlen dolog volt ami maradt tőlük. Arcomon kemény maszk jelent meg mikor át vágtam a távolságot és , már – már sírva hajoltam le a ketté tört gitárért , ami az apámé volt. Az egyetlen tárgy ami meg maradt tőle , nekem . Ami több ezer kicsi emléket rejtett és most tönkre tette valaki. Kezembe vettem a gitár két részét és az ágyamra tettem . Bárhogy nézem , még ha könnycseppeket eresztek rá akkor se lesz olyan mint régen . Egy emlék ami újra semmi lett .
- Úr isten .- Sierra sikolya riasztott fel , felemeltem a tekintettem a ketté tört gitárról , szembe már könnycseppes volt, nem olyan erős a maszk ami az arcomon , van , hogy meg is tartsa azt. Végig suhant a tekintem újra az egész szobán , mikor az ágyamon az egyik párnámon megakadt. Egy kendő volt rajta. Körbe sétáltam és felvettem a piros , fekete kendőt , ami ismerős volt. Túl sokáig nem kellet törnöm a fejem , hogy rá jöjjek kinek a műve ez. Alex .
- Hol lakik Alex?- szűrtem a fogaim között , Sierra felé aki az ajtómba állt .
- Meli , hívni kéne a rendőrséget , nem értem miért kérdezed , hol lakik az a gyökér.- a hangja remegett .
- Azt kérdeztem hol lakik Alex !?- fordultam felé , dühtől izzó szemmel , a kezem ökölbe szorult a kendőn . Láttam , hogy megijedt ahogy beszélek. Nem akartam megijeszteni , egyáltalán nem . De tudnom kell. Pár percig csöndben álltunk és néztük egymást. De utána a nagy csönd utána el mondta , hogy hol lakik. Nekem se kellet több , azonnal a kocsim felé rohantam . - Te itt maradsz és nem hívod a zsarukat, ez az én táncom, az én harcom . Nem az övék. - kiáltottam vissza neki , majd becsaptam a bejárati ajtót és a kocsimba ültem . A kezembe még mindig ott volt , ott szorongattam a kendőjét. Tövig nyomtam a gázt , ezért nem lepődtem meg mikor befaroltam a ház elé és pór felhőt csináltam . Jó leszek én neki most ébresztőnek , kedves és barátságos leszek.-  morogtam magamban amint kiszálltam és az ajtó felé indultam . Megtorpantam. Még se törhetek be , hiszen a családja . Jól van Melany csak kedvesen .- vettem elő a nagy mosolyom és bekopogtam , két másodperc múlva , két fiú nyitott nekem ajtót.
- Sziasztok Alexet keresem itthon van ?- kérdeztem azonnal .
- Miért ki vagy ?- szegezte nekem az egyik fiú a kérdést.
- Melany Brittany Ellis , Alex egyik nagyon közeli barátja és üzenetet hoztam neki .
- Mi'amá. (anyám ).- kiáltotta el magát a másik fiú.
- Ne kiabálj Luis .- jelent meg egy kedvesnek , nem tűnő asszony .
- Jó napot .- köszöntem kedvesen.
- Te ki vagy ?- na de kedves.
- Melany és Alexet keresem , át kell adnom neki egy üzenetet. - mondtam el megint.
- Carlos , Luis menjetek be .- zavarta el a két gyereket , majd megállt előttem .- Majd én át adom .- jelentette ki.
- Ezt az üzenetet nem lehet . Kérem , hagy mondja el neki. - nem kérem , én őt semmire de hátha sikerül.
- Rendben .- mondta , kemény öt perc csönd után. Én már még jobban forrtam oda bent. -  Ott ,arra megtalálod .- mutatott egy ajtó felé.
- Gracias . - köszöntem , meg és láttam , hogy a szeme elkerekedik. Át vágtam a kis teret ami az ajtó és köztem volt. Ám mielőtt beléptem volna , felkaptam a vázát amibe virág volt és víz. A virágot szépen a szekrényre tettem  a vázát , tele vízzel meg a kezembe fogtam és úgy léptem be az ajtón . Most már semmi nem érdekelt. Még az se , hogy alszik. Át vágtam a teret és egyenesen felé hajoltam és a képébe öntöttem a vizet. A szeme azonnal kinyílt. És már ki is pattant az ágyból.
- Mi a fasz?!- kiáltotta el magát.
- Nem talált.- szűrtem a fogam között. Olyan közel mentem hozzá amilyen közel csak tudtam , mivel még álmos volt ezért hátrált és addig ment még a falnak nem ütközött.
- Melany!?- mintha megleptem volna .
- Máskor ha bosszút állasz , akkor ne hagyj nyomot  culero . (seggfej) .- dobtam a képébe a kendőjét. - Nagyon rossz harcot vívtál ki magadnak Alex. Túl sok pofont kaptam az élettől , hogy megtanulja vissza kézből lekeverni egyet én is . Talán tönkre tetted a házam , a dolgaimat, az emlékeimet. És az egyetlen egy tárgyat ami a családomtól maradt nekem . A gitárt amit apám hagyott rám miután meg haltak ,mindannyian . A szüleim és a nővérem  . De tudod mit , néz rám . Nem hátrálok meg , itt állok és csak szólok ezt nem hagyom annyiba. Harc ,akkor legyen kemény harc, Alex. De vigyáz magadra és a családodra , megbosszulom amit tettél. Meg teszem . - majd vissza kézből egy akkorát lekevertem neki , hogy nem csodálkozom , ha vissza adta volna, de nem tette. Nem törődtem vele , kivágtam az ajtót , oda kint mind a hárman engem néztek . A vázába vissza tettem a  virágot .- Azt hiszem szomjas a virág .- mondtam , majd a bejárati ajtó felé indultam . Mikor azt is kivágtam magam előtt megfordultam és szembe fordultam vele.
- Vigyáz !- mondtam , majd jó erősen becsaptam az ajtót és vissza ültem a kocsimba .